2009 Szeptember elején egy szerda délelőtt hívott a tesóm
- Anettka, van pár perced?
- Épp rohanok ügyfélhez, de mondjad.
- Nem akarunk egyet nyaralni? Olyan régen voltunk.
- Törökország is elég jól sikerült, felőlem. És hova akarnál menni?
- Mondjuk Mallorcára.
Na, ezzel ki is merevítették a képet
nálam egy pillanatra, és leblokkoltam az utca kellős közepén. Tízen sok
éve voltam Mallorcán – igaz, akkor kétszer egymás után - a kedvenc
helyem, és szigetem, de álom volt csupán, hogy újra lássam. Egyszerűen
nem úgy alakultak az utazásaim, hogy visszamentem volna, erőltetni pedig
nem akartam. Ha van még ott dolgom, akkor ami késik, az jön! És tessék,
itt van!
- Mi van? Mallorca? Te is kétszer voltál, meg én is. Mért pont oda?
- Mért ne? Tudsz jobb helyet?
- NEM!
- Akkor intézhetem?
- Nanááá!
Úgy vártam az indulás napját, mint egy
kisgyerek a Karácsonyt. El se hittem, hogy ismét a szigetemen leszek egy
egész hétig. Majd ha landolt a gép, és leraktam a bőröndömet a
szállodai szobában, és kimentem a teraszra valami ütős piával a
kezemben, akkor elhiszem. Így volt, ott álltam egy pohár jeges
Bacardival a teraszon, és végre boldog voltam. Az igazság az, hogy már
amikor a gép ereszkedett lefelé, és körvonalazódott a sziget tudtam,
hogy itthon vagyok. Mire a repülőtéren a fotocellás ajtón kiléptem a
csomagjaimmal már el volt döntve az, amit lassan tizennégy éve egyszer
már eldöntöttem…
Az egy hét alatt kifotóztam magam,
megnéztem újra az ismerős helyeket, és persze felfedeztem újakat is.
Utolsó előtti napra hagytuk a kedvenc helyemet, Formentort. Az legyen az
utolsó, és legfrissebb élményem, hazaindulás előtt. Tudtam előre, hogy
megint óriási hatással lesz rám a félsziget, de nagyobbat ütött, mint
gondoltam volna.
A hely szépsége, nyugalma, lenyűgöző
látványa, ismét eszembe juttatott két mondatot, amelyek akkor fordultak
meg a fejemben, amikor először jártam itt.
- Itt van a világvége, és itt is kezdődik.
Olyan a hely, mintha egy mesében
elmennél a világ végére, - ami csodálatos látvány -, de nincs hova
tovább menni, vége a szárazföldnek, és csak a végtelen tengert látod.
Viszont, ha megfordulsz, akkor eléd terül a szárazföld, és egy gyönyörű
öbölbe visz az út, majd tovább a sziget belsejébe. Megtisztít ez a hely,
és feltölt, olyan, mint egy templom, csak itt a hatalmas sziklák adják
a biztonságot. A második mondat pedig ez volt
- Ha egyszer úgy döntenék, hogy másik országba költözöm, akkor az csak Mallorca lehet.Visszacsengett a fülemben mindkét mondat, és elöntött ugyan az az érzés, mint sok évvel ezelőtt. Ugyanolyan élesen élt bennem, mint régen.
Azért is akartam visszamenni Mallorcára,
hogy kiderítsem valóban ekkora vonzalom van-e a sziget és köztem, vagy
az emlékeket csak megszépítette az idő. Ki akartam durrantani a
lufit, és fel akartam ébredni a Csipkerózsika álmomból. Viszont, ahogy
említettem, még le sem szálltunk a szigetre, amikor már biztos voltam
benne, hogy én tényleg beleszerettem, és itt valóban el tudom magam
képzelni, akár hosszútávon is. Itt hagytam magamból egy darabot régen,
és hiába jöttem vissza érte, nem adja! Mallorcán maradt a lelkem egy
darabja, és a sziget ragaszkodik hozzá(m). Akkor most hazamegyek, és
adok magamnak egy évet arra, hogy átköltözzek ide. Itt a helyem, ez
többé nem kérdés. Viszont a két, ős régi mondatom mellé jött egy új is,
- Ki lesz az a pasi, akinek megmutatom majd a szigetemet?A könyvről további infó:
norakonyv@gmail.com
NoraS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése