Nóra- részlet a könyvből - a fotós munkája

A fotós munkája az egyik legbizalmasabb téma. Bármi történik, és bármi elhangzik a munkám során, az csak az ügyfélre és rám tartozik, sosem éltem vissza semmivel. Ha egy rendezvényt vagy eseményt fotózok az egy limonádé kategória, ugyanis nem kerülök az emberekhez közel. Eseményt fotózok és ennyi. Amikor viszont valakiről egy portrét vagy portfóliót készítek az már merőben más tészta. Ismernem kell az illetőt, különben nem tudom az igazi arcát fotózni. Régen, amikor a Dj-ket fotóztam, minden rezdülésüket ismertem, és tökéletesen éreztem, hogy mikor készítsek képet róla és mikor ne! Rá kellett hangolódnom az adott személyiségre, hiszen csak így tudom visszaadni az igazi énjét.  Igazán jó fotó csak arról tud készülni, akit ismerek. 

Az esküvő fotózás meg aztán a legmelegebb, és legtöbb figyelmet igénylő téma, és nagyon kényes. Ott nem lehet hibázni. Ott nem lehet azt mondani, hogy bocs, ismételjük meg a sorozatot, itt csak egy dobásod van! Őszintén szólva, az esküvő fotózást szeretem a legkevésbé. Eddigi pályafutásom alatt kevés menyasszonnyal találkoztam, aki ne hisztizte volna végig a napot. Próbáltam őket megérteni, hiszen életük legfontosabb napja, és minden mozzanatot szeretnének megörökíteni, de én is emberből vagyok. Ha nem kapok forgatókönyvet a napról, és nem hangolódik rám, mert a királykisasszonyt játssza, akkor bizony lemaradok olyan pillanatokról, amik valóban fontosak, neki. Így taktikát változtattam, és felajánlottam, hogy már az előkészületektől szeretnék vele lenni, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Így szinte észre sem veszi, hogy ott vagyok, és mire a ceremónia elkezdődik, már egy húron pendülünk. A leghálátlanabb esküvő fotózás az ismerősök és barátoké. Az nagyon kemény, és az egyik legnagyobb felelősség. Volt azonban olyan esküvőm, ahol akkor láttam a menyasszonyt először, amikor felöltözve lejött a ház lépcsőjén, ahol a család várta, és azonnal indultunk a házasságkötő terembe. Minden bajom volt, amíg meg nem láttam őt a lépcső tetején, de mondhatom, hogy ő volt az egyik kedvenc menyasszonyom. Nála természetesebb, spontánabb, boldogabb és bájosabb arát még nem láttam. Minden mókában benne volt, és idegességnek vagy feszültségnek a nyomai sem voltak. Talán az egyik legjobb esküvős sorozatomat velük csináltam. 

 A fotózásban viszont olykor akadnak érdekes helyzetek is. A tesómmal Balatonfüreden voltunk egy modellvasút kiállításon, ahol mozdonyokat és terepasztalokat fotóztam. Egyszer csak megszólított egy idegen fazon,

        -    Csókolom kisasszony, maga hivatásos fotós?

        -    Üdvözlöm. Igen az vagyok.

        -    Megtenne nekem valamit?

        -    Ha tudok segíteni, nagyon szívesen. – Azt hittem egy vonatot szeretne fotóztatni velem, de nem!

        -    Látja ott a sarokban a Pálffy Istvánt?

        -    Persze, hogy látom

        -    Na, fotózza má’ le nekem, aztán itt az e-mail címem, dobja má’ át nekem a fotót róla.

        -    Sajnálom Uram, de nem segíthetek.

        -    Méér? Ott a gép a kezében.

         -    Valóban. De mint Ön is látja, Pálffy Úr a kedves feleségével és a kisfiával van itt, tehát kikapcsolódik. Eszemben sincs lencsevégre kapni őt. Ő most ugyanolyan vendég, mint bárki más, és én nem fogom elrontani a vasránap délutánját, hogy még itt is fotózzák. Sajnálom, nem segíthetek! 

 A fazon vérig sértődött és szó nélkül otthagyott. Na, ez meg ilyen.

 

De volt ennél durvább sztorim is.

Harley Davidson Fesztivál Alsóörs. Éppen a Hooligans koncert kellős közepén fotóztam, amikor valaki odarohant hozzám, és hadonászva hívott magával, hogy ezt mindenképpen fotóznom kell, menjek vele. Lövésem se volt, hogy mit akar fotóztatni, de lássuk! Kijöttem a tömegből, és már én is láttam, hogy mi lenne a téma. Pataky Attila, az EDDA frontembere egy nagyon fiatal fekete hosszú hajú lánnyal bulizott igen intim közelségben. Nos, ha én azt lefotóztam volna, és beküldöm valamelyik bulvár újságba, kaptam volna néhány tíz ezrest, de ez sem az én témám. Nem vagyok lesifotós, és nem adok bizonyítékot egy félrelépésre. Ezen kívül annyi  rocker „szekrény” vette őket körbe, hogy ha én csak egy képet is csináltam volna, azonnal meglincselnek. Kell ez nekem? Nem az én dolgom, hogy lebuktassak egy celebet. Pár nappal később tele is volt a sajtó a félrelépéssel és lebukással, de ebből én köszi kimaradok.        

NoraS