2011. szeptember 10., szombat

Ez most valami más

Ha írok azt általában otthon teszem. Néhány cikket írtam régen kávézókban és ahhoz a témához illett is a környezet. Most viszont valami másra készülök. Olyan dologról fogok írni ami sokkal inkább rólam szól, mint az eddigiek. Talán túlságosan is rólam. Nem csoda, hogy hetek óta próbálom összerakni fejben de sajnos egyre nagyobb káosz lett, így itt az ideje, hogy elkezdjem. Végre rávettem magamat, hogy nekiálljak és ahogy esik úgy puffan. Ettől lesz természetes és hiteles.

Van egy hely Mallorcán amit egy évvel ezelőtt fedeztem fel és most amióta itt vagyok ma járok itt először. Nem is értem miért? Pedig az egyik kedvenc helyem lett és alig 37 Km-re lakom tőle, az öböl másik oldalán. Talán erre a napra vártam vagy csak így alakult. Tehát Cala'pi :) Megnéztem az időjárás előrejelzést és tudtam, hogy ma végig sütni fog a nap és 18 fok lesz, ami a valóságban mindig 2-3 fokkal több. Tehát irány hétfőn a sziklás öböl és ott fogom megírni a lélektani szösszenetemet. Friss "kroászon" a ház alatti pékségből, egy pléd,tenger, nagy hullámok, napsütés, friss levegő, két sirály és én. Talán ez a környezet segít, hogy össze tudjam szedni a bennem dúló gondolatokat és érzéseket. Ha végre kiírom magamból megszabadulok tőlük és többé nem kínoznak.
Amikor az ember kiszakad a megszokott környezetéből, egyedül marad, mindent egyedül intéz vagy old meg, akkor az erősíti, tapasztaltabbá, felnőtté és nyitottabbá teszi, jó esetben. Viszont ha ennyire egyedül vagy akkor találkozol olyan éneddel is, ami meglepő, furcsa, természetes, de idegen is tud lenni. Túl nagy változáson megy keresztül az ember és ezért érzékenyebb is lesz. Ennek pedig vannak negatív és pozitív kihatásai és történései egyaránt, és ezek megélése néha roppant nehéz. Ha egy másik országban kezdtem volna új életet, persze ott is hasonló érzéseim lennének, és ez nyilván természetes folyamat is.

Szeretek egyedül lenni, és igénylem is. Akkor tudok magamra és a belső hangokra figyelni és ezekből tudni, hogy jó irányba haladok-e. Ilyenkor gondolom végig az ötleteket, lesznek új ötleteim vagy egy régi porosodó ötlet új megvilágításba kerül. Hagyom a gondolatokat szabadon közlekedni a fejemben :) Van akinek a tusolás a gondolkodós hely, nekem általában a természet. El kell távolodnom egy kis időre a dolgaimtól, hogy másik oldaláról is lássam őket és tudjam, hogy érdemes-e vele foglalkozni, vagy kuka az ötlet. Aztán van olyan is, hogy nem jó egyedül lenni. Néha jó lenne megosztani azt amit naponta megélek. És olyan is van, hogy nem vagyok egyedül és mégsem jó. Jó lehetne de az ember néha tesz róla, hogy a jót elrontsa. Ez általában tudatalatti cselekvés sőt leginkább az, és hiába tudod, hogy mi történik nem tudsz ellene tenni semmit. És ez fájdalmas tud lenni.

Viszont van ennek az ellenkezője is, amikor nem vagy egyedül, és jó nem egyedül lenni. Amikor azonos a hullámhossz akkor minden kerek még akkor is ha esik az eső. Mindegy hol vagy(tok) mindegy mit csinálsz(tok) egyszerűen csak jó. Feltölt, kiegészít, felvidít, megnevettet, felvillanyoz, és biztonságot ad.

Már lassan hozzászokom ahhoz, hogy a türelem nagy úr, bár vezetésnél még vannak gondjaim :) Alapvetően türelmetlen ember vagyok de megkaptam már az élettől a pofonjaimat, hogy összebarátkozzak a türelem szó jelentésével. Néha még ma is szenvedek tőle, de az eredmény mindig kárpótol olykor többszörösen is, így ma már könnyebben vészelem át a türelemről szóló időszakot és megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Hozzá kell szokni a szieszta élethez és nyitottnak lenni a lehetőségekre aztán amikor megjött a lehetőség akkor tudni kell élni vele, vagy tudni kell azt mondani, hogy ez nem az én vonatom, inkább nem szállok fel.

Az otthoni rohanós élet elfelejteti az emberrel, hogy szánjon magára időt és leüljön egy padra egy parkba vagy kiüljön a víz mellé és konkrétan kiürítse a gondolatait. Hagyja, hogy a gondolatok megtisztuljanak. Én a gondokat egy csónakba szoktam tenni képzeletben, és elengedem őket had ússzanak el. Ezt otthon rendszeresen megtettem, de itt ez még gyakoribb. Kiülni egy öbölbe ahol nem hemzsegnek a turisták, akár hosszú percekig vagy órákig egyedül élvezhetem a partszakaszt. Ez a legjobb feltöltődés. Zene a fülben és enyém a világ :)
A tenger látványa egyszer majd biztosan olyan érzés lesz, mint a Balaton vagy a Duna de a tengert még közel sem unom. Minden nap más és más. Csendes, hullámzó, olykor viharos, zöld, kék, fekete, vagy majdnem fehér. A házak és épületek pedig veszettül jól mutatnak a partján. Annyira változatos a sziget, hogy nem lehet megunni. Mindig fel lehet fedezni valami újat valami apró eldugott helyet és persze ezek a legszebbek.

Most pedig ismét egyedül vagyok és ez hol ilyen....hol pedig olyan. Két nap múlva hazarepülök, hogy megnézzem kiket és miket hagytam otthon. Ismét kapok feet back-et, hogy tudjam merre tartok :) ...aztán majd jövök és mesélek!

A könyvet itt tudod megrendelni: http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

NoraSm

Mallorcai szösszenet 2

Felfedezem a világot? Lassacskán fedezem fel a világot, hiszen itt is tél van. Jön a Karácsony és mindenki már csak sétálgat és vásárolgat. Sosem szerettem a karácsonyi vásárokat de Mallorca ünnepi arca igen tetszetős. Pálmafáknak és az égő lapionoknak együtt egy más karácsonyi hangulatuk van. Utálom a hideg, havas telet viszont a 8 fok is tud nagyon hideg lenni vagy az kellemetlen ha négy napig szakad az eső. De hát ugye örökké nem eshet, és eső után a legjobb fotózni. Így rá kell szokni a sziget időjárás jelentős oldalára, és annak megfelelően tervezni előre néhány nappal.

Formentor kilátójában éreztem olyan erős szelet hasítani, hogy felkészültem arra, hogy a következő lendülettel levisz magával a hegyről. Megdöbbentő érzés.Nehezen sikerült kikerülnöm belőle. Utána is szinte csak kapaszkodva lehetett kimenni a kilátó végéig. A tengerparton napközben kellemes 15-18 fok van, a hegyekben esik a hó és egy része meg is marad. Autókázni a szerpentineken fel és le az megviseli a szervezetet és nálam fejfájást és szédülést okoz. A gyakori időjárás változásokhoz is hozzá kell szokni. Reggel általában esik az eső, és tíz órára kisüt a nap aztán jön egy kis viharos szél és estére lehűl a levegő. Az első egy hónapban annyit fájt a fejem, mint még eddig összesen sem, ma már megszoktam, hogy változékony az időjárás. Általában három kabátot viszek magammal ha autóval indulok el, hogy felkészüljek minden eshetőségre.

Rekordot döntöttünk N.I.E szám megszerzésében. Akár röpke két óra alatt is el lehet intézni. Juhéjjj :)

Végre hasít a gyors internet, amit a harmadik szolgáltatónál sikerült 48 óra alatt elintézni. A második szolgáltató a ma napig nem hívott, hogy kötné az ADSL vonalat, és kb egy hónap telt el és egy hetet ígért. Ezekhez a dolgokhoz nehéz hozzászokni. Kicsit erőszakosnak kell lenni, akkor komolyan vesznek.

A vezetési stílusuk az valami botrány. Annyira figyelmetlenek, és szabálytalanok, hogy rossz nézni, pláne átélni. A piros lámpán simán elindul vagy átmegy a buszos és a többi autós is. A zöld lámpánál még áll néhány másodpercig és ráérősen elindul. Itt sajnos a piros után egyből a zöld következik és számláló sincs ami jelezné, hogy mikor indulhat. Fura, hogy egy ennyire temperamentumos nemzet hogy vezethet ennyire miss Dasy sofőrjeként. A legtöbb autó itt ott amott meghúzva, megnyomva, sérülve. Nem foglalkoznak a javítással, úgy marad és kész. Simán parkolnak viszont a buszmegállóban vagy a zebrán. A gyalogosnak pedig annyira van elsőbbsége a zebrán, hogy az autók már akkor megállnak amikor a kedves gyalogos még el sem döntötte, hogy át akar-e menni egyáltalán. Hiányzik belőlük a lendület és a logika. Vagy ennyire téli álmot alszanak az itt élők?

Néhány hete egyedül voltam Formentoron. Nagy kihívás a brutál szerpentines utat végigcsinálni de ugyanakkor óriási élmény is. A kilátóban van egy hely ahova le szoktam ülni néhány percre és csak bámulom a tájat. Egyszer csak jött egy húszas évet járó német srác az apukájával, kiloholtak a kilátó végéig, csináltak három fotót és rohantak vissza. Itt is jártunk, mi a következő turista célpont? És sajnos sok ilyen turistával találkozom. Viszont olyan turistával is találkozom aki Pálma belvárosának kávézójában kérdezgeti tőlem angolul ( holott német és azt is értem) hogy mit ajánlok nekik megnézni mindenképpen, és hol lehet utána a legjobban vásárolni? Jót csevegtünk.

Kaptam egy kedves levelet egy fiatal magyar pártól, akik a következő év elejére tervezik az ideköltözést. Rám találtak a blogom alapján, és én szívesen segíthetek nekik amiben csak tudok. Most átkerültem a másik oldalra. A nyáron én kerestem a neten egy szimpatikus párt, akikkel a mai napig nagyon jó barátságot ápolunk, és együtt szoktuk felfedezni Mallorca eldugott vagy fel nem fedezett zugait. És van belőlük bőven :)

Autóbérlés csak a reptéren. Ha előre Interneten megrendeled akár csak egy nappal előbb is, töredéke áron kínálják, mint Pálmában vagy az üdülő központokban. A szigetre mindenképpen érdemes érkezéstől távozásig autót bérelni, mert az utak minősége kifogástalan, autópálya díj sehol sincs, kivéve Sóller előtt az alagutat, mai elég rövid szakasz, viszont nagyon drága, 4,5 €. A benzin olcsóbb, mint otthon. Parkolási lehetőség millió van, bár a belváros nem olcsó. A téli szezonban nagyon sok helyen ingyenes a parkolás. A buszközlekedés kicsit érdekes. Nagyon gyakran járnak a buszok, kivétel nélkül vadi újak, és az útvonalak jól átfedik egymást. A buszjegy ára nem vészes 1,25€ csak akkor érdemes hosszabb útra menni, mert független hogy teljes utat vagy egy megállót utazol, egy ára van. Felszállás csak az első ajtón. Vagy veszel jegyet vagy chip kártyás bérlet lehúzó automata van. És ami a fura, hogy a buszvezetők egytől egyig csak a gáz-fék technikát használják. Idős emberek, gyerekes anyák úgy borulnak a buszokon, hogy öröm nézni.

A hulladék gyűjtés viszont nagyon fejlett és praktikus. Különböző hulladékok darálására alkalmas diszkrét gépek állnak az utcán, mint nálunk a szelektív hulladék gyűjtők. És rögtön darál aztán megy egy csatornába és onnét szállítják el
Amit nagyon imádok! Van egy TESCO-hoz hasonló bevásárló központ és náluk létezik önkiszolgáló kassza. Óriási találmány. Vonalkód, lehúzod, kérdezi, hogy van-e még terméked, lehúzod, összeadja és közli hogy mennyi a végösszeg. Készpénzzel és kártyával is fizethető. Nincs pénztáros, nincs sorban állás.

Mondom, hogy szélsőséges :)

A könyvet itt tudod megrendelni : 

NoraSm

About me

Szóval, rólam...

Miután ma reggel megírtam a legfrissebb mallorcai szösszenetemet kaptam néhány baráti megjegyzést és megleptek. Azt kérdezték, hogy én hogy vagyok? A képek szépek, tök jókat írok, de ÉN HOGY VAGYOK? Na, erről kéne írnom....és ez nehéz. Egyébként valahol irigylem magamat azért amiben vagyok csak nem kerek a sztori. És egy darabig még nem is lesz kerek, és én ezt tudtam, de ha leírom, hogy mit élek meg naponta jót és rosszat akkor az néha nagyképű lenne néha meg panaszkodás. Inkább azt mondom, hogy nagyon szélsőséges. Az egyik nap olyan dolgok történnek velem, hogy el se hiszem, másnap pedig jönnek a hideg zuhanyok, a falak és a pofonok. Azon vagyok, hogy megtaláljam az aranyközéputat de nehéz. Nyugalmat akartam de ők sokkal lassabbak, mint én azt gondoltam. Nem feltétlenül rossz ez, sőt csak hozzá kell szokni, az meg idő! Itt minden idő.

Ismét a ma reggeli blogom után kaptam egy levelet egy régi kedves barátomtól, hogy tök jó amit írok, de még egy papírom hiányzik, ugye tudom! :) Ebből jöttem rá, hogy ő is Spanyolországban él. Egy jó telefonbeszélgetés következett és annyit mondott, üdv a clubban! Szokjál hozzá, hogy itt minden nagyon lassú. Volt akinek 8 hónap után szerelték ( volna) be az Internetjét, ez itt ilyen.

Az teljesen mindegy, hogy hova megyek, mit csinálok határozottan mondhatom, hogy kedves emberek élnek itt, simán rám köszönnek egyszerűen csak azért mert szimpatikus vagyok. Én az ötven fölötti korosztálynak jövök be nagyon, nőben és férfiban egyaránt. Spanyol, Angol, Német mindegy. Simán leállnak beszélgetni velem. Nagyon kedvesek, és ez pl. pozitív energiát ad. A lakásom tulajdonosai is ebbe a korosztályba tartoznak, világi jó fejek. Kicsit olyan nagyszülők. Ez meg biztonságot ad.

Az viszont nem ad biztonságot, hogy megszoktam a rendszeres munkát. Simán dolgoztam hétvégén is. Most viszont pozitív értelemben kényszerpihenőn vagyok. Nekem ez furcsa, ehhez is hozzá kell szokni, ez is idő. Megint tanulom a türelmet.

Azzal semmi gondom sincs, hogy hivatalos ügyeket intézzek még akkor sem ha tudom, hogy a hivatalban csak spanyolul beszélnek. Ha jól tudom a hivatalos űrlapok otthon legalább három nyelven vannak készítve, na hát itt csak spanyol nyomtatványok vannak. De ezt is megoldottam. Amit értettem azt beírtam a többit pedig kihagytam. Amikor sorra kerültem, angolul mondtam, hogy segítségre lenne szükségem. Ő nem beszélt angolul de az útlevelem alapján megmondta, hogy mit hova írjak. Annyira kedves volt, hogy el se hittem. Nem az ő hibája, hogy helyben nem lehet útlevelet fénymásolni, és 10 € taxot kifizetni, csak rossz a rendszer. Van egy bank, aki beszedi ezt a pénzt, de csak kedd és csütörtök 10.30.-ig, és ezt akkor közli amikor egy órát álltál sorba. Majd másnap lehet fizetni 10.30-ig. Javasolt egy másik bankot három utcával arrébb. Átmentem, bementem és rögtön kérdeztem, hogy ezt itt ki lehet fizetni? Szinte bolondnak néztek, hogy ezt csak egy bankban lehet befizetni. Na ezek után ordítottam olaszosan az utcán. Aztán hazajöttem és jót röhögtem. Majd holnap. Az útlevelet Beatríz szívesen lefénymásolta, másnap reggel mentem korán az ominózus bankba hiszen biztos voltam benne, hogy nagyon sokan lesznek. Így volt, szinte az utcán állt a sor vége. Tíz óra után néhány perccel a pénztáros hölgy kijött és közölte spanyolul, hogy ő ugyan 10.30.-kor bezárja a kasszát és át lehet menni egy másik bankba befizetni, itt van 3 utcával arrébb. Nem jó a spanyolom, de értettem. mivel a sorban szinte angolul (is) beszélő várakozók álltak megszólaltam angolul, hogy oda sajnos nem érdemes menni mert csak itt lehet befizetni. én már megjártam ezt a kört, nem ajánlom. Az egész sor maradt a helyén, és jót mulatott a pénztároson. aztán valaki beszólt neki spanyolul hogy ha talán gyorsabban csinálná a munkáját 10.30.ra kész is lennénk. 10.25.-kor kaptam meg az elfogadó szelvényt, visszamentem a hivatalba, soron kívül mehettem be, és 10.35.-kor az okmány a kezemben volt. Tehát ma már tudom, hogy ezt egy nap alatt is meg lehet csinálni. Majd legközelebb....

Tanulás, tanulás, tanulás ez az egész. És vagy poénra veszem, és akkor működik, vagy erőltetem a dolgokat és akkor meg nem működik.

Hogy van-e honvágyam? Nincs! Vannak dolgok amik néha hiányoznak de leginkább a két legfontosabb személy hiányzik, Ő és az ebem. Nem egy lapon említendők, mert megsértődnek! De Ő ezt úgyis érti :)

Mindig is a kedvencem volt a spanyol nyelv, azért is vagyok itt, hogy megtanuljam olyan gyorsan ahogy csak lehet. Viszont amióta itt vagyok képtelen az agyam átállni erre a nyelvre, pedig olyan szép. Engem pedig most idegesít. Azt írtam a múltkor, hogy a lelkem megérkezett Mallorcára. Ja az igen csak az agyam maradt még otthon, és igazán ideérhetne már. Ha a lelkivilágom és az agyam nincs összhangban, akkor tök mindegy hogy hol vagyok, mit csinálok, milyen érdekes dolgok történnek velem, egyszerűen nem tudom értékelni. Szóval egyébként jól vagyok. Épp felfedezem a világot :)

NoraSm

Nézz be hozzám a Facebookon

A könyvet Mallorcán írt, első könyvemről itt tudsz még többet olvasni:

http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

New home

A dolgok sosem történnek véletlenül. Mindig mindennek oka van, csak ezek az okok nem mindig látszanak elsőre, idő kell hozzá, hogy kikristályosodjanak.
Ingatlanos létemre nem volt nehéz kiválasztani, hogy melyik lakás a legmegfelelőbb minden szempontból. De mért nem ezzel kezdtem az ittlétemet, hogy rászakadok a helyi újságokra és a netre. Utólag visszagondolva kicsit merész húzás volt. Nem lett volna gond ha nem találok lakást egy hét alatt mert a szállodában lehetett volna hosszabbítani, de azért úgy mégis. Tehát utólag visszagondolva jó döntés volt három napig pihenni és utána teljes gőzzel a lakásra koncentrálni, mert ez a lakás rám várt!

A tulajdonos először azt mondta az ingatlanos hölgynek aki egyébként nagyon jó barátja, hogy felejtsem el a lakást, mert sajnos csúnyán megjárták egy román lánnyal, és most újították fel az egészet. Már megint belefutottam, hogy a Budapest az NEM Bukarest! Az úr azt hitte, hogy Romániából érkeztem és hallani se akart rólam. Amikor végre megértette, hogy Budapest és az Magyarország hajlandó volt találkozni velem. Tehát hiába találtam meg a tuti lakást, hiába tudom kifizetni, még közel sem biztos hogy az enyém lehet. Szombat délelőtt 11 órára beszéltük meg a találkozót az ingatlanirodában. Sok tárgyaláson vagyok már túl de ettől úgy féltem mint a tűztől. Ki lehet ez a skót úr, aki ennyire bizalmatlan? Most állhatok neki újra böngészni a netet, járhatom a lakásokat amik irreálisan drágák és be kell érnem valami sötét lyukkal? NA NEM! Én ezt a lakást szeretném, mert pont ilyet képzeltem magamnak! Tizenegy óra előtt néhány perccel érkeztem ( fő a pontosság!) és már vártak. A skót úr meglátott, végigmért és azonnal olyan barátságos lett, hogy szinte el se hittem. Elmesélte, hogy mi volt a gond az előző bérlővel és természetesen most nagyon szeretné megválogatni, hogy kinek adja ki. Hozzáteszem teljesen jogos. Én is adtam már ki a lakásomat, és nekem sem volt mindegy, hogy ki lakik benne és hogyan használja.

Én arra számítottam, hogy egy nagy beszélgetés után időt kér mondjuk hétfőig, és addigra eldönti, hogy kivehetem-e. Hát erről szó sem volt ugyanis az ingatlanos hölgy ( Beatríz, aki azóta rengeteg dologban segít, és odafigyel rám) már a szerződést meg is írta mire én odaértem. Tulajdonképpen a skót úr minden információt megkapott Beatríztől rólam, és együtt eldöntötték már a találkozás előtt, hogy enyém a lakás. Így amikor a szerződést elém tették, hogy beszéljük át nagyon meglepődtem viszont eszemben sem volt vitatkozni, hogy akkor ez most biztos? Biztos volt.

Átbeszéltük, megbeszéltük, kifizettem, és átjöttünk együtt a lakásba. Megmutattak mindent, megkaptam a kulcsokat, megölelgettek, megpusziltak és azt mondták, hogy érezzem nagyon jól magam! Ha bármiben tudnak segíteni, azonnal szóljak és ők intézik. Egy óra alatt megvolt a bérleti szerződés, a használati utasítás, és a kulcs a kezemben. Illedelmesen elköszöntek és itt is hagytak immár az én lakásomban.

Szükségem volt néhány percre hogy felfogjam ha három nap alatt szereztem magamnak lakást, akkor nekem itt a helyem? Szoktam ilyeneket csinálni, igen tudom ez elég spirituális húzás de hát kell a feed back hogy jó döntést hoztam-e!?
Annak idején amikor Budapestre költöztem és munkát kerestem ( hozzáteszem véletlenül lettem ingatlanos) volt egy AC tesztem a DunaHouse központjában. Nem tudtam hogy mit takar pontosan az AC teszt csak sejtettem, hogy szituációs gyakorlat, hogy vágod ki magad egy necces helyzetben, hogyan dolgozol csapatban, stb... szóval a teszt előtt azt mondtam magamnak, ha ez a teszt sikerül akkor az azt jelenti, hogy itt a helyem Pesten! A teszt pedig a csoportban nekem sikerült a legjobban. Megvolt a feed back! :)
Így voltam a mallorcai lakáskereséssel is ha vasárnap estig találok egy olyan lakást amire vágyom, akkor bizony itt a helyem. És a lakás meglett már szombaton.
Tiszta sor volt, hogy az utolsó éjszakát nem töltöm a szállodában hanem ahogy lehet áthozom a cuccaimat a saját lakásomba. Délután háromkor már mindenem itt volt.

Nem csak maga a lakás jó hanem a környék is. Nekem ez is fontos tényező hiszen itt fogok élni nap mint nap. És itt a környék is jó, nagyon jó. Minden van a közelben amire csak szükség lehet, így a bepakolás után jött a környék felderítése és az első bevásárlás. Alapvetően nem szeretek vásárolni ( nő létemre) de itt még ez is jó. A konyhai bevásárlás már szinte élmény. Sokkal jobb és egészségesebb alapanyagok vannak, nagyon változatos a kínálat szinte mindenből és az áruk az otthoninál alacsonyabb. Otthon nem szerettem enni, sajnos megszoktam, hogy naponta egyszer eszem azt is csak azért, mert muszáj. Itt viszont rákaptam az evésre, és mivel rendszeressé vált hogy normálisan eszem, még fogytam is.

Tehát berendezkedtem, kipakoltam, bevásároltam és az első vacsorát a teraszon költöttem el. Aztán végre kialudtam magam és még jobban felfedeztem a környéket és napról napra megerősödött bennem, hogy a legjobb lakást választottam. Jöhetnek a technikai dolgok és az ügyintézés. Telefon, Internet, N.I.E. szám és aztán majd a munka.

Néhány falba sikerült belefutnom az elején de ez hozzátartozik, át kell élni, ettől leszek erősebb és tanulom meg az itteni szokásokat és rendszert. Az én számomra az Internet elengedhetetlen, így ezzel kezdtem a sort. Hamar kiderült, hogy egy tonna papír kell hozzá. Bérleti szerződés,spanyol bankszámlaszám és persze a N.I.E. szám. Akkor sorjában be kell szerezni őket. A N.I.E. szám egy un regisztrációs szám ami alapján nyilvántartásba vesznek, és ezzel mallorcai lakos leszek. Kacifántos volt elintézni és kalandos is, pláne ha még a bankban szívatják is az embert, de miután jó olaszosan kiordítottam magam, másnap visszamentem kifizetni a 10 €-t és öt perccel később a kezemben volt a zöld igazolásom,így valóban mallorcai lakos lettem.

Mivel a lakás közelében bank is van hamar csináltattam egy számlát és mehettem végre az Internetet intézni. Néhány nap és végre hasít otthon a gyors internet! Vagyis ezt hittem. A szerződéskötéskor azt mondta a szolgáltató, hogy max egy hét, ennyit igazán kibírok. Mivel van mobil Internetem annyira nem vészes az egy hét. Sajnos ez nem így történt. A szolgáltató nem mondta hogy korlátozott a szolgáltatás és extrán kell fizetni a túl forgalomért és azt sem mondták, hogy a modem 160€! pedig kérdeztem. Így ezt a szerződést felmondtam, és kötöttem egy másik céggel szerződést. Ők is azt mondták, hogy max egy hét, a net korlátlan, és a moden 60€. Na jó, még egy hetet csak kibírok. Eltelt egy hét és a cég sehol sem volt. Felhívtam az üzletkötőt, hogy mi újság? Kért néhány perc türelmet, hogy utána néz! Kb egy órával később írt egy sms-t, hogy ő már nem dolgozik ennél a cégnél, és ez a cég a legrosszabb! Köszi! Hát ezzel sokra megyek. Írtam egy levelet a cég központjának, hogy ez most mi? Mi van a szerződésemmel, és mi van az Internetemmel? Kaptam egy automata választ, hogy az ügyemet feldolgozzák és jelentkeznek. Másnap az utcán összefutottam egy kollégával és kérdeztem, hogy mi van? Mosolygósan mondta, hogy minden ok! Nála van a szerződésem és még aznap délután hív, jön hozzám és intézzük, ennek már egy hete, és még semmi!
Tegnap keresetem egy harmadik szolgáltatót, ahol a modem ingyen van, vezetékes telefon ingyen van, és 24 óra alatt aktiválnak. Hát erre várok most!

NoraSm

Kérdésed van? Itt tudsz nekem írni: nora.sm8@gmail.com

nézz be hozzám a Facebook-on



Arrival Mallorca

Tehát Október 31. kora délutánján érkeztem Mallorcára. Várt a szállodai szobám Arenalban, és délután két kedves magyar ismerős akikkel a neten ismerkedtem meg. Ők már két éve élnek itt, és sok hasznos ötletet, tanácsot kaptam tőlük, és én is tudtam mondani nekik olyan helyet ahol még nem jártak. A reptérről a szálloda csak négy km a taxisom pedig egy hölgy volt. Az meglepett, hogy csak spanyolul beszél. Nem volt túl kedves és amint fizettem, kidobálta a bőröndjeimet az utcára és már indult volna is. Megkértem, hogy legyen kedves a szállodáig odahúzni a csomagokat csak nem hagynám itt őket az utcán míg beviszem a kezemben lévőket. Duzzogva odarángatta őket a bejárat elé, és már ott sem volt. Azóta volt még egy bosszantó Taxizásom, amikor a N.I.E számomat intéztem. Mivel csak egy címem volt a hivatalhoz kénytelen voltam a szolgáltatást igénybe venni. A belvárosban ültem be az autóba megmutattam a címet és amikor odaértünk akkor esett le, hogy a fél várost bejárta a taxis pedig nagyjából a harmada távolságra voltunk a helytől, így 3 € helyett, 9-et fizettem. Minden útikönyv azt írja, hogy az itteni taxisok nagyon barátságosak, és kedvező az ár is, ezt sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem így van. Visszafelé már busszal mentem pláne, hogy tudtam hol vagyok és milyen közel van a belváros. Ennyit a Taxiról!

A szállodával mázlim volt...legalábbis első benyomásra. A recepciós nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. A szoba nem éppen a Ritz de arra a pár napra bőven megteszi. Első este viszont gyanús lett valami... A szálloda halljában ültem, és lógtam a neten amikor észrevettem, hogy szállingóznak vissza az itt lakó vendégek de nő egy szál sincs köztük. Itt csak pasik vannak? Ráadásul fura pasik. Valami nem stimmel. Majd másnap a reggelinél kiderül.

Másnap a reggelinél megnyugtató látvány volt egy német anyuka a tízéves forma kisfiával, akkor valamit biztos benéztem. Két nappal később kiderült, hogy bizony jól vettem le a dolgokat ez egy melegek számára preferált szálloda. Pegasus Playa. Ettől függetlenül bárki megszállhat itt, de alapból "meleg" a hely. Sejtettem, hogy Arenal utószezonban nem az a nyüzsgő, korzós hely lesz, de az első este megfogadtam, hogy sötétedés után jobb ha nem vagyok az utcán. Egy naplementét bevállaltam mert a partszakasz legszebb naplementéje itt van, de ahogy a Nap eltűnt, én is, vissza a szállodába. Már otthon biztos voltam benne, hogy lakást biztosan nem ezen a környéken szeretnék bérelni, és a valóság igazolt is. Semmi bajom a feketékkel, de ezen a részen túl sok van belőlük. Könnyen szóba elegyednek, pláne ha utánam jön az utcán és leszólít. Tehát jobb a békesség.

Nappal viszont teljesen biztonságos. Fogtam egy könyvet meg törölközőt és három napig olvastam a homokban ülve. Idő kellett, hogy eljusson a tudatomig, hogy a mellettem ötpercenként felszálló repülőgépek nem fájdítják a szívemet, nem emlékeztetnek arra, hogy öt nap múlva én is ott fogok ülni az egyiken és megyek haza. Nekem azt kellett megszoknom, hogy nem sietek sehová. Majd lesz lakásom ( vasárnapig biztosan) majd lesz munkám, majd nagyon jól fogom beszélni a spanyolt. Időm, mint a tenger :)

Három nap lazítás és a környékbeli nagyon rossz ingatlanos feltérképezése után leültem a net elé ( kaptam egy címet a recepcióstól) és nekiálltam keresni és jelentkezni rájuk. Kb. tíz lakás tetszett, nyolcnak írtam, és három válaszolt vissza. Az egyik egy ingatlanos hölgy volt. Valahogy érzésre őt választottam. Másnapra megbeszéltünk egy találkozót, és kértem, hogy keressen még ehhez hasonlót. Nagyjából sejtettem, hogy hol van San Agustí de amikor ideértem, nagyon meglepődtem. Ismertem ezt a részt csak a név nem ugrott be. Ha a spanyol király nyári rezidenciája itt van, akkor az önmagáért beszél. Tehát megkerestem az ingatlanirodát és a hölgyet. Jót súgtak a megérzéseim, mert a valóságban is nagyon kedves. Akkor most megyünk abba a lakásba aminek a hirdetésére jelentkeztem, de előtte mutat egy másikat, itt van rögtön a sarkon. Megláttam az épületet, a ház belső részét, aztán azt lakást. Erre mondják azt, hogy mindig a legelsőt kell választani. Alig tudtam kijönni a lakásból annyira tetszett. Utána megnéztük azt a lakást amiért jöttem, borzalmas volt pedig tengeri kilátása van. Másnap végigjártam a környék összes ingatlanosát ( van bőven) de egyik lehetőség sem közelítette meg az elsőt. Délután visszamentem az ingatlanos hölgyhöz, hogy ha még megvan az a szép lakás, akkor gyorsan kivenném. Kicsit kacifántosan indult az egyeztetés a tulajdonossal, de végül az enyém lett.

Utolsó éjjel a szállodában sikerült összetalálkoznom a világ legnagyobb csótányával. Barna, arasznyi nagyságú a teste, plusz a csápjai. Épp tartott az ágyam felé. Fel se fogtam, hogy mi ez és mekkora csak reflexből leütöttem a cipőmmel. Lerohantam a recepcióra, VIKTOR! Mi ez az állat a szobámban? Ő meg csak röhögött, és hozott kéztörlőpapírt. A szép neve a "kis" állatnak, Kukaradzsa. Hát nem tudom, annyira nem kedveltem meg a dögöt.

Ezek után meg pláne nagyon vártam már, hogy átköltözhessek a saját lakásomba. Itt vagyok.

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/


NoraSm

Irány Mallorca

A pálmalevél beszámolómban azt írtam hogy egy augusztusi reggelen határoztam el, irány Mallorca! Az igazság az, hogy ez nem egészen így történt, és ennek tanúbizonysága egy üveg 3 puttonyos Tokaji Aszú amit az idei foci vb-re vettem. A spanyol vb győzelemre tettem fel a jövőmet. Ha nyernek az egy erős jel lesz a számomra. Az üveg Tokaji itt van velem a polcomon még bontatlan pedig Spanyolország nyert :) Mivel a vb döntőt egyedül néztem kár lett volna levegőt adni neki, várja a kellő alkalmat a kibontásra.

És Spanyolország bizony nyert! Életem egyik legizgalmasabb és legszebb meccse volt, sajnos Hollandia alulmaradt. Ezután történt meg az hogy egy vasárnap reggel az "irány Mallorca!" kijelentésemre ébredtem és mint tudjuk innen már nem volt visszaút. Az indulásomig történt dolgokat nagyjából elmeséltem de az, hogy most itt vagyok egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Nem vagyok hazárdjátékos, nagyon sokáig rágódom a fontos lépéseken, nehezen döntök, sokáig mérlegelek de ha meghoztam a döntést akkor Isten nem tántoríthat el.

Az indulás előtti utolsó napok a pakolásról és a barátoktól való búcsúzásról szóltak. Igazából fel sem fogtam, hogy mit csinálok csak sodródtam az eseményekkel. Talán a barátnőm reakciója értette meg velem, hogy én most elhagyni készülök az otthonomat és mindent amit megszoktam, kialakítottam, felépítettem. Tengerpart, napsütés és egy újrakezdés vár és arra nem is nagyon gondoltam hogy ezzel másoknak némi fájdalmat fogok okozni. Nem önzőségről van szó csupán arról, hogy én tudom hova megyek, nagyjából azt is hogy mi vár rám, ők pedig maradnak itt, vagyis ott. Internet kapcsolatom lesz velük és nem fogunk hetente találkozni és kávézóban jókat traccsolni, nem sétálunk a Kopaszi gáton, nem megyünk együtt meghallgatni valamelyik barátunkat egy clubban. Én itt ők pedig otthon. Szeretek egyedül lenni, sosem okozott gondot hiszen mindig feltalálom magam de otthon voltam, itt pedig teljesen egyedül. Motoszkáltak ezek a gondolatok az agyamban de könnyen ismerkedem, könnyen illeszkedem be egy új környezetbe tehát ettől nem féltem. Inkább attól tartottam hogyan fogom majd a bécsi reptéren becsekkolás után megtalálni a kaput ahol a gépre kell majd felszállnom. Utólag visszagondolva vicces, hogy pont ettől féltem. Két évvel ezelőtt költöztem Veszprémből Budapestre hasonló elhatározással. Litér községet képviseltem egy fotókiállításommal az I. Nemzeti Vágtán. Két napig az én fotóimat látni az Andrássy úton? Ez is inkább utólag nagy eredmény a számomra. Tehát ez az esemény ihletett engem arra, hogy Pestre költözzek. Egy kedves barátomnál laktam azon a hétvégén, és mire a vágta végén összepakoltam, és elindultam haza Veszprémbe eldöntöttem, hogy Budapestre költözöm. Akkor már azt is tudtam, hogy ez lesz az alapja annak, hogy utána még messzebbre költözzek. Az elmúlt két év Pesten teljes mértékben visszaigazolta, hogy jó döntés volt, jó tanuló idő és jó felkészítő tréning volt ahhoz, hogy most Mallorcán legyek.

Hát eljött az Október 31.-e. Elköszöntem mindenkitől ( akitől esetleg nem, ezúton kérek elnézést! ) ahogy illik az utolsó két napot a családommal töltöttem, és vasárnap reggel elindultunk a tesómmal a bécsi reptérre. Amikor elhagytuk Veszprémet akkor kezdett el leesni, hogy hoppá mit tettem!? Elkezdte az agyam kódolni és a lelkivilágom átérezni a dolog súlyát. Két könnycseppet lenyeltem, megráztam magam, irány az új életem! :) Amíg a reptérre értünk, lógtam a telefonon hogy még halljam a számomra oly fontos hangokat. Megérkeztünk a reptérre, becsekkol, volt némi gondom a plusz csomaggal, mert jeleztem a többletsúlyt de mégsem regisztrált a légitársaság, de még ez sem bosszantott fel. Néhány mail váltással vissza fogom kapni a pluszban fizetett összeget. Elváltam a tesómtól és beléptem a fotocellás ajtón. Útlevél, csomagátvizsgálás és ott álltam egyedül! Annyira egyedül, mint még sosem. Vagyis ezt kellett volna éreznem, de NEM! Egy perc alatt megtaláltam a B 30-as kaput, vettem egy uccsú bécsi kávét és vártam a kapu nyitását.

A gép délben indult. Megszoktam hogy ha repülök akkor a légiutas kísérők gondosan rászólnak mindenkire, hogy telefonról nem lehet zenét hallgatni akkor sem ha off in módba állítom. Hát itt erről szó sem volt. A gép nagyon üres volt, elvétve egy két utas, így bőven kényelmesen utaztam, tipikus busz feeling. A felszállás azért egy kicsit mindig katartikus élmény most meg pláne! Zene a fülbe és az út feléig potyogtak a könnyeim. Lezártam életem egyik szakaszát és jöhet a következő epizód. Volt két teljes órám arra, hogy átszellemüljek, átkattanjon az agyam és élvezzem a rám váró élményeket.

Amikor elkezdett ereszkedni a gép az én lelkem már messze járt az otthonomtól, megérkezett Spanyolországba. Amikor pedig a felhők közül kirajzolódott Mallorca szigete, tudtam, hogy itthon vagyok :)
Megkapom a csomagokat, keresek egy Taxit, irány a szálloda és egy hetem lesz arra, hogy megtaláljam az albérletemet.
Amikor a csomagjaimat ( maradéktalanul) megkaptam, és kijöttem a reptér elé felhívtam a barátnőmet és csak annyit mondtam, MEGCSINÁLTAM, itt vagyok! :) Aztán kerestem egy Taxit és ettől kezdve kaland kaland hátán.....

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/


Első könyvemről, melyet Mallorcán írtam, a címe pedig Hogyan lettem Nóra? ( Hogyan változik meg egy ember személyisége az évek alatt az átélt kül. helyzetek révén)  itt tudsz többet olvasni _
http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

NoraSm

Jordánia 2. rész

Az előző Jordán útról hazatérve hetekig kavarogtak a gondolataim, és nagyon nehéz volt visszazökkenni a saját életembe. Rendezgettem a fotókat, és tartottam a kapcsolatot Alival az utazási irodással, és Haroun-al a Beduin shop tulajdonosával. Ali irodája és a Beduin Shop volt a törzs helyünk egy hétig, és ezek a barátságok hazaérve sem szakadtak meg. Alival szinte napi kapcsolatom volt, hiszen elkérte a fotóimat az éppen akkor készülő weboldalához. Tele voltam élményekkel, és információkkal, amiket kár lett volna veszni hagyni, így elkezdtem írni egy Jordánia ország bemutató elemzést. Ha böngésztem a netet Jordániáról szóló hasznos információkról, szinte semmit sem találtam, illetve sok olyan utas van akik csak a magyart beszélik, és az utazásukhoz segítséget nyújthatok egy részletesebb anyaggal, és így tartalmasabb nyaralásuk lehet.

Említettem Haroun-t a Beduin Shop tulajdonosát. Ha egy kicsit is közvetlenebb barátságba kerülsz egy arabbal, akkor természetes a számára, hogy meghívjon az otthonába. Meglepő meghívás egy ilyen, de ez a bizalmat jelzi, és nem illik visszautasítani. Így mi is elfogadtuk. Tipikus arab ház, ami emeletes ugyan, hófehér, és baromira nem bizalom gerjesztő. Össze kellett szednem magam, hogy leplezzem mit gondolok. Viszont belépve, palota! Igényes bútorok, tisztaság, és pedáns rend, otthonos hangulat, és a legnagyobb plazma TV, amit eddig valaha láttam. Akkor derült ki az is, hogy a csador viselése a nők igénye. viszont amint hazaértek csador ledob, és a legszebb fehérneműkben flangálnak. A világ óvszer fogyasztásának legnagyobb részét az arab országokban vásárolják.

Több felesége csak annak lehet aki ezt anyagilag megengedheti magának. Egy feleség eltartása bizony sokba kerül, és minden feleségnek ugyanazt az élet színvonalat kell biztosítani. Az első feleséget a férjnek meg kell kérdeznie, hogy elfogadja -e a másodikat. Amikor egy nőt tevéért akarnak megvásárolni, (és ezzel nem jó viccelni, de ez egy másik sztori, hogyan adott el majdnem az apukám Marokkóban?) az nagy érték, mert a teve a legértékesebb egy arab, pláne beduin számára.

Január környékén elkészültem a Jordánia anyaggal, elkészült az angol fordítás is, és kikerült Ali weboldalára. Minden egyes levél váltásunk azzal zárult, hogy mikor megyek már újra? Az út ára némileg változott ugyan, de 67.000-ért még mindig megérte. Pláne, hogy sok dolgot szerettem volna újra látni, és felfedezni új helyeket is. Hiányzott a homok tapintása a Wadi-Rum-ban, és Petra narancs sárga színei a naplementében :)

A második útra már sokkal tudatosabban készültem. Friss volt minden emlék, így könnyen tudtam kalkulálni, hogy mi mennyi idő? Mit mikor nézünk? és biztos volt, hogy a Wadi-Rum lesz az utolsó program, de most kint is alszunk éjjel a beduinokkal.

2004. április elején indultam Aqabába ismét, ezúttal az anyukámmal, és a bátyámmal. Meséltem nekik az első útról, látták a fotókat, szeretik a meleget, és utazni is szoktunk együtt. Akkor mutassam meg nekik Jordániát!

Már az érkezés sem volt zökkenőmentes, de erről majd egy következő alkalommal írok.


A transzfer buszon próbáltam észrevétlen maradni, és nem elárulni, hogy én már jártam itt. A csapat nagy része 60 év körüli volt, és nyelveket nem igazán beszéltek. Ha kiderül, hogy én itt már jártam, akkor mindenki tőlem akar információkat, és ebben-abban segítsek, stb.... én viszont ezt nem akartam.

Ali az utazási irodában tudta, hogy mikor érkezik a gép, és a szállodánk is az irodája mellett van. Viszont türelmetlen volt, és felhívott, hogy hol vagyok már? Egy, két perces angol nyelvű beszélgetés éppen elég volt ahhoz, hogy a körülöttem ülő utasok levágják, hogy nekem ez itt nem idegen hely. Azonnal közölték, hogy ők velem akarnak jönni egy hétig, mert azért ez mégis egy arab ország, és mellettem biztonságban vannak. Mondtam, hogy az sajnos nem lehetséges, mert én nem a helyi idegenvezetővel megyek, hanem a saját utamon, arabokkal. Akkor pláne! Próbáltam lebeszélni őket magamról, mert tudtam hogy ebből gond is lehet, hiszen ez bevétel kiesés a beutaztató irodának. Ezt is elmondtam, hogy én nem akarok magamnak gondot, és nekik se, de azt mondták, hogy nem gond, ők vállalják! Ebből az lett, hogy az érkezés utáni eligazításon odajött hozzám egy nem szép arab pasi, és közölte, hogy Jordániába utaztató fő utazásszervező cég vezetője akar velem beszélni, és egy asztalhoz invitált. Egy alacsony, köpcös, ősz arab úr várt, és megpróbált elbűvölni egy mosollyal, de akkor már tudtam, hogy gáz van. Néhány perces beszélgetés végén közölte, hogy ha ebből a csoportból rajtam és a családomon kívül bárki egy helyi irodával menne kirándulni, akkor azonnal kitoloncoltat az országból.

Először próbáltam a hülyét játszani, hogy nem értem amit mond és kér, de sajnos nem jött be. A csoport tagjai viszont viselkedésükkel és élénk figyelmükkel a védelmembe keltek és néhány perc kínos beszélgetés után utamra engedtek.
Leballagtam Alihoz az irodájába és elmeséltem neki, hogy mi történt...
Miután végighallgatott annyit mondott, hogy egy percig se aggódjak! Kezébe fogta a telefont, felhívott valakit, hallhatóan leosztotta és miután letette a telefont annyit mondott, hogy én itt azt csinálok, amit csak akarok és a csoportból annyian jönnek velem az ő kirándulásaira ahányan csak akarnak. Lövésem sincs, hogy kit hívott fel, és mit mondott neki, de megoldotta. És mire ez a beszélgetés lezajlott az én csoportomból szép lassan lekúsztak az emberek engem követve Ali irodájába, ami szépen meg is telet. Egész pontosan tíz ember. Ettől kezdve pedig én lettem egy tízfős csoport idegenvezetője egy hétig Jordániában.

Megbeszéltük Alival a programokat, kipakoltunk a szállodában, és irány enni. Nagyon jókat lehet enni az utcai árusoknál, csak otthonról pálinkát kell vinni, és lefekvés előtt egy kupicával bedobni és ez így tökéletesen fertőtlenít. Elindultunk enni, és már harmadik sarkon láttam, hogy egy fekete ruhás arab követ, ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Ettől kezdve már tudatosan közlekedtem ,és figyeltem is, de jött mindenhova a városban. Pár nappal később megkérdeztem Alit, hogy paranoiás vagyok-e, vagy mi ez? Meglepett amit hallottam! Jordánia titkos szolgálata figyeli az európai utazókat. Mivel utazás előtt vízumot váltunk, ott van minden adat rólunk, aki pedig legalább másodszor van itt, azt még inkább figyelik, pláne ha az illető nő, és fotós! Próbáljam meg úgy felfogni, hogy vigyáznak rám. Hát kösz!

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/
NoraSm

Tárlatvezetés 9. rész


Megint egy játék! A Halászbástya tükörképe a Hilton ablakaiban, 2008. Szeptember.




A zárás pedig nem más, mint Veszprém a halszemeken keresztül. Ennél teljesebb képet a városról, és magamról adni nehéz! :)

Kovács Anett Nóra