2012. november 19., hétfő

Semmi

A semmi érmének is két oldala van. Az egyik oldal, amikor a semmit azok a nők használják, akik képtelenek elmondani, hogy mi bántja őket, és a semmi szó által kreált feszültségükben tündökölnek. Egyébként valóban nincs is semmi bajuk, gondjuk vagy fájdalmuk, mert ha valóban lenne, valóban el is tudnák mondani.

A semmi érme másik oldala pedig az a semmi, amit én szoktam mondani akkor, amikor valaki számára totálisan fölöslegesnek tartok elmagyarázni egy dolgot, és, hogy miért? Azért, mert nem érti meg és mert semmi értelme tépnem a számat, nincs rá időm. Az ilyen ember sosem lát át a dolgokat, sosem ismeri el, hogy hibázott, megbántott, tapintatlan és önző volt. Az ilyen ember részben kimagyaráz, részben megpróbálja poénnal élét venni a dolognak, és a végén még meg is sértődik. Sose fogom megérteni, hogy miért hiszik ezek az emberek, hogy ez jó, pláne, hogy okos taktika. Hát nem az, sőt, attól lenne értékesebb és több, ha jóleső érzéssel be tudná látni, ha hibázott, ugyanis ettől lenne ember.

2012. november 15., csütörtök

Eltört az Angyalszárny

Nem szeretném az írásomat azzal kezdeni, hogy az egészségünk megóvására hívom fel a figyelmet, mert alapvető fontosságú, aki pedig legyint a téma hallatán, majd idővel rájön.... mert mindenki rájön, ez ilyen!

Sajnáltatni nem akarom magam, mert a helyzetemért csakis én vagyok a felelős, bal kézzel még sosem írtam, és az orvosom nem is repesne ezért, mert így erőltetem a bal kezemet, de néhány dolog kikívánkozik belőlem. Sem kedvem, sem lehetőségem nincs, hogy mindenkinek egyesével írjam le, hogy mi történt a legnagyobb kincsemmel, a jobb kezemmel, így leírom most egyszer, és akit valóban érdekel a hogylétem, olvashatja.   

A diagnózis szerint egy mandula és egy babszemnyi meszesedés van a jobb vállamban, ami nyomja a csontokat, izmokat és az idegeket. Akinek volt ehhez hasonlója, tudja, hogy olyan fájdalommal jár, hogy falat tudnál bontani, olyan, mintha az izmaidat letépnék a csontjaidról. A felelősség pedig igen, az enyém, mert voltak jelei, de nem vettem komolyan. Túl sok volt a stressz, túl sok olyan gondot vettem a vállamra képletesen és fizikailag is, ami mások nyűgje, nem az enyém. Túlerőltettem a vállaimat az írással, fotózással és felborult az egyensúlyom, és nincs is ebben semmi extra, csak többet adtam, mint kaptam. Az emberi test csodás dolog, és szól, amikor elege van, és nem bírja tovább a terhelést, hát nálam jelzett rendesen, és ki is ütött előre láthatólag 2 hónapra, és beszélgetnem kell a meszes részeimmel, hogy zsugorodjanak, vagy bomoljanak le, mert a legrosszabb esetben kés alá kell tennem a vállamat, amiről hallani sem akarok!

Akinek van némi empatikus készsége, a lelki fájdalmamat is érti, hogy nem tudok dolgozni és létezni, és félek. Az viszont nagy erővel tölt fel, hogy olyan mentősök jöttek értem a poklom közepén, akik a legjobb helyre vittek, egy igazi, lelkiismertes, tündéri ortopéd orvoshoz, aki miután megtudta, hogy mi a munkám, úgy kezel és aggódik értem, mintha ezer éve ismerne. A kitüntető figyelme részben annak köszönhető, hogy rajong a fotózásért,  és már olvassa a cikkeimet, de elsősorban annak szól, hogy profi a szakterületén, és minden betegéért megtesz mindent. A sztoriban persze van poén is, évek óta lakom Kispesten, és lövésem sem volt, hogy a kerületi egészségügyi intézet mellett lakom, és csak át kell csoszognom kontrollra. 

Rühellem az egészségügyet, és sok durva dolgot tapasztaltam már, de most állati jó helyen kezelik a fájdalmaimat, így már csak időre van szükségem, hogy újra szárnyalni tudjak :) 
NoraS




2012. november 6., kedd

Riportom a TV2 Naplóban a GHB-ról

Február magasságában írtam egy hosszabb lélegzetű cikket a GHB-ról -ismertebb nevén- GINA névre hallgató drogról, melynek "élményét" én is átéltem, Mallorcán. Az én esetem szerencsés, mert semmi olyan dolog nem történt velem, amiért egy kicsit is rosszul kellene éreznem magam. A TV2 riportere és szerkesztője, Mijó Annamária, erről a  témáról gyűjtött anyagot néhány hete, ekkor bukkant rá az írásomra, és megkeresett, hogy újságíróként segítsem a munkáját. Őszintén szólva nem örültem a felkérésnek, mert ilyen témával nem szívesen szerepeltem főműsoridőben a tv-ben, ám a végeredmény maximálisan vállalható a részemről. A velem készített riport eredetileg tartalmasabb és részletesebb volt, de mint tudjuk ilyen a média :) 

Egy kicsi helyreigazításra azért mégis szorul a riportom, ugyanis a könyvemet nem azért írtam, hogy ettől az "élményemtől" megszabaduljak. A GHB-ról írt cikkem jóval a könyvem megjelenése után íródott. Tény, hogy a kötetben elég nagy részt szenteltem a drog témájának de egy teljesen más megközelítésben.
Íme a TV2 Napló riportja, melynek elején látható a velem készült összeállítás.

   http://tv2.hu/musoraink/naplo/117439_elkabitva_kirabolva_-_ferfiak_is_lehetnek_aldozatok.html

A témáról írt cikkemet itt tudod elolvasni:http://norapicture.blogspot.hu/2012/08/a-ghb.html

NoraS

A munka fogalma

Mit jelent az, hogy munka? Kinek mit, vagyis mindenkinek mást. Tizenhat éves korom óta dolgozom, pedig sosem voltam rászorulva, hogy a nyári szünidőben fagyit áruljak,  vagy egy étteremben mosogassak. Elkényeztettek a szüleim rendesen, mindenem megvolt, sőt még annál is több. Én viszont meg akartam dolgozni a pénzért,  mert az egy másik érzés.  Azzal másképp bánik az ember, annak értéke van. Idegen elvárásoknak jól megfelelni, pontosnak, megbízhatónak lenni, valamint megszokni  a rendszerességet, beállni egy csapatba, és azt erősíteni.

Tanulni akartam az életet, és minél előbb rájönni, hogy mi akarok lenni, ha nagylány leszek.  Zongoraművész, showtáncos, orvos, énekesnő, légiutas kísérő már nem, arról viszont halvány gőzöm se volt, hogy mi akarok lenni. Egy csomó mindent kipróbáltam, voltam porszívó ügynök, titkárnő, butikos, bébiszitter, szálloda koordinátor, hosztesz, takarító, irodavezető, műsorvezető, felszolgáló, pultos, logisztikus, üzletvezető, magánnyomozó, stb.  Egy darabig csináltam őket, de idővel mindegyikről kiderült, hogy igazából egyik sem én vagyok. Megtanultam mindent, amit kellett, és lehetett, de amikor ezt elértem, és nem volt tovább hova fejlődni, akkor unalmassá és egyhangúvá vált, ettől pedig csökkent a teljesítményem. Ez pedig rossz jel, ilyenkor kell váltani. Volt olyan munka, amit egy napig csináltam, és volt olyan, amit nyolc évig.  A fotózást bírom a leghosszabb ideje, lassan tizenöt éve.

Sokáig úgy gondoltam, hogy a munka csak olyan dolog lehet, amiért, és amihez munkahelyre kell járni időre, és ott munkatársak vannak, akiknek a felét utálom, mert esetenként helyettük is én dolgozom, de minden hónapban   megkapom a fizetésemet. A munka az, amit utálok, ami monoton, felőröl, de fix fizetés jár érte minden hónapban, azaz tudok rá számítani, biztonságot ad,  de valóban azt ad?

Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy ha minden ember azt a munkát végezné, amit a leginkább szeretne, mekkora rend lenne a világban? Mindenki elégedett lenne, de az meg milyen világ, ahol mindenki elégedett? Végül is nem a paradicsomban élünk, hanem a földön,  ám ha egy mód van rá, akkor én ezt a földi létemet is szeretném hasznosan tölteni, és mindenekelőtt élvezni. Tehát biztosan meg fogom találni azt a munkát, amit akár harminc évig is nagyon szívesen, és óriási lelkesedéssel fogok művelni.

Miért elégednék meg azzal, ha van munkám, fizetésem és egy csomó korlátom emiatt!? Van egy lakásom, autóm és jó egészségem.  Ha valaki ezt összehozta, akkor az szerencsés ember, és ennél többre ne is vágyjon,  mert a legtöbb embernek még ez sem adatik meg.  Akkor most érezzem rosszul magam, hogy én többre vágyom?  Bármit elérhetek, ha hiszek önmagamban, és teszek a dolgokért,  mert nem átlagos életre vágyom, hanem arra, amit kitaláltam magamnak.

A fene nagy megfelelési kényszerem, és bizonyítási vágyam, elsősorban önmagam felé, több esetben komoly betegségekhez vezettek, asztma, allergia,  valamint a végére, egy három hétig tartó, teljes idegi kimerülés, pánik rohamokkal, aminek mentő, és kórház lett a vége.  Azt a pletykát hallottam akkor vissza magamról, hogy idegösszeomlásom van! Nekem inkább a gondolattól lett majdnem  idegem és összeomlásom,  egyszerűen elfáradt a szervezetem, és produkált egy több hétig tartó teljes legyengülést.  Azt hittem sosem gyógyulok meg, de hát kemény fából faragtak engem.  Miután összeszedtem magam, és újra a régi voltam, megfogadtam, hogy eddig tartott a versenyfutás az életemmel. Ettől kezdve kénytelen leszek lassítani, és megtanulni könnyedén venni a dolgokat, minden meg fog várni.

Take it easy!
Az eleje nagyon nehéz volt, mert a lelkiismeretem sokszor nyüszített. Tőlem sose lehetett olyat kérni, amit ne tettem volna meg  bárkinek, még akkor is ha nem volt hozzá kedvem.  Puffogtam magamban,  de megtettem,  aztán viseltem a negatív következményeit, ugyanis amikor én kértem segítséget valakitől, akkor azt kaptam, hogy a mi dolgainkat is te intézed, akkor  hogy kérsz tőlünk segítséget,- bár ez nagyon ritkán fordult elő, hogy én kértem  segítséget- vagy ha tudtak volna segíteni, akkor valahogy ráért, mert én olyan türelmes, és megértő vagyok, meg nem is olyan fontos, nekik.

Sokáig azt hittem, ha mindenre ugrom, hogy majd én  megcsinálom, ha előzékeny, figyelmes, udvarias  vagyok,  és olykor mások helyett is elintézek dolgokat, akkor hosszútávon kifizetődő lesz. Egy nagy frászt, nem az!  Idővel rájöttem, hogy sokszor az a kifizetődőbb, ha nem az első sorban csápolok a feladatért. Sokszor az a kifizetődőbb, ha nemet mondok, sőt jó nagy NEMET! 
Mert, aki képes nemet mondani, azt komolyan veszik, és minél nagyobb  nemet  tudsz mondani, annál komolyabban vesznek.

Tehát megtanultam a NEM-t, és visszautasítani olyan dolgokat, amelyek nem voltak kedvezőek a számomra. Kis nemekkel kezdtem, és eleinte nagyon fura volt,  mert bűntudatot okozott, de megbeszéltem magammal, hogy én ezt miért nem akarom teljesíteni  valaki kérésére, és mivel kő kemény indokom volt, csak ki kellett állnom a döntésem mellett.  Érvelni mindig jól tudtam, tehát gond egy szál se.  Viszont a környezetem megszokta már, hogy én mindenre igent mondok, így amikor elkezdtem a nemeket használni, ki is dőlt a lisztes zsák sok alkalommal. Mi az, hogy én nemet mondok? Nos, barátaim, majd megszokjátok!  Mivel több támadást is kaptam,  még erősebb lett az elhatározásom, és még gyakrabban mondtam nemet.

Szép lassan el is kezdtek kopni az emberek körülöttem, én pedig elkezdtem levegőt kapni.  Nagyon élveztem, és ezzel rá is kaptam a nem szó használatára.  Ezáltal megszűnt az állandó bizsergés körülöttem, és egyre kevesebbet csörgött a telefonom, így egyre több időm maradt magamra, és egyre nyugodtabb lett az életem. Csend volt körülöttem, és én erre  a csendre vágytam már nagyon RÉGEN! 
Miután pedig végre csend lett a fejemben is, képes voltam meghallani a saját belső hangomat, ami egyszer csak elvezetett az íráshoz, és megerősített a fotózásban.

NoraS

 http://konyvmuhely.hu/ekonyvesbolt/id/95/Nora+Smith+-+Norahttp://soundcloud.com/kov-cs-anett-n-ra/483kapocs022112

Részlet a Nóra című könyvemből: Mallorca





2009 Szeptember elején egy szerda délelőtt hívott a tesóm

- Anettka, van pár perced?
- Épp rohanok ügyfélhez, de mondjad.
- Nem akarunk egyet nyaralni? Olyan régen voltunk.
       - Törökország is elég jól sikerült, felőlem. És hova akarnál menni?
       -  Mondjuk Mallorcára.

Na, ezzel ki is merevítették a képet nálam egy pillanatra, és leblokkoltam az utca kellős közepén. Tízen sok éve voltam Mallorcán – igaz, akkor kétszer egymás után -  a kedvenc helyem, és szigetem, de álom volt csupán, hogy újra lássam. Egyszerűen nem úgy alakultak az utazásaim, hogy visszamentem volna, erőltetni pedig nem akartam. Ha van még ott dolgom, akkor ami késik, az jön! És tessék, itt van!

        -  Mi van? Mallorca? Te is kétszer voltál, meg én is. Mért pont oda?
       -  Mért ne? Tudsz jobb helyet?
       -  NEM!
       -  Akkor intézhetem?
       -  Nanááá!

Szeptember végétől október elejéig, egy hét.
Úgy vártam az indulás napját, mint egy kisgyerek a Karácsonyt. El se hittem, hogy ismét a szigetemen leszek egy egész hétig. Majd ha landolt a gép, és leraktam a bőröndömet a szállodai szobában, és kimentem a teraszra valami ütős piával a kezemben, akkor elhiszem.  Így volt, ott álltam egy pohár jeges Bacardival a teraszon, és végre boldog voltam. Az igazság az, hogy már amikor a gép ereszkedett lefelé, és körvonalazódott a sziget tudtam, hogy itthon vagyok. Mire a repülőtéren a fotocellás ajtón kiléptem a csomagjaimmal már el volt döntve az, amit lassan tizennégy éve egyszer már eldöntöttem…
Az egy hét alatt kifotóztam magam, megnéztem újra az ismerős helyeket, és  persze felfedeztem újakat is. Utolsó előtti napra hagytuk a kedvenc helyemet, Formentort. Az legyen az utolsó, és legfrissebb élményem, hazaindulás előtt. Tudtam előre, hogy megint óriási hatással lesz rám a félsziget, de nagyobbat ütött, mint gondoltam volna.

A hely szépsége, nyugalma, lenyűgöző látványa, ismét eszembe juttatott két mondatot, amelyek akkor fordultak meg a fejemben, amikor először jártam itt.
-          Itt van a világvége, és itt is kezdődik.

Olyan a hely, mintha egy mesében elmennél a világ végére, - ami csodálatos látvány -, de nincs hova tovább menni, vége a szárazföldnek, és csak a végtelen tengert látod. Viszont, ha megfordulsz, akkor eléd terül a szárazföld, és egy gyönyörű öbölbe visz az út, majd tovább a sziget belsejébe. Megtisztít ez a hely, és feltölt, olyan, mint egy templom, csak itt a hatalmas sziklák adják  a biztonságot. A második mondat pedig ez volt
 -  Ha egyszer úgy döntenék, hogy másik országba költözöm, akkor az csak Mallorca lehet.
Visszacsengett a fülemben mindkét mondat, és elöntött ugyan az az érzés, mint sok évvel ezelőtt. Ugyanolyan élesen élt bennem, mint régen.

Azért is akartam visszamenni Mallorcára, hogy kiderítsem valóban ekkora vonzalom van-e a  sziget és köztem, vagy az emlékeket csak megszépítette az idő. Ki akartam durrantani  a lufit,  és fel akartam ébredni a Csipkerózsika álmomból. Viszont, ahogy említettem, még le sem szálltunk a szigetre, amikor már biztos voltam benne, hogy én tényleg beleszerettem, és itt valóban el tudom magam képzelni, akár hosszútávon is. Itt hagytam magamból egy darabot régen, és hiába jöttem vissza érte, nem adja! Mallorcán maradt a lelkem egy darabja, és  a sziget ragaszkodik hozzá(m). Akkor most hazamegyek, és adok magamnak egy évet arra, hogy átköltözzek ide. Itt a helyem, ez többé nem kérdés. Viszont a két, ős régi mondatom mellé jött egy új is,
       -  Ki lesz az a pasi, akinek megmutatom majd a szigetemet?

A könyvről további infó: 
 norakonyv@gmail.com

NoraS

Morbid?



Morbidnak tűnik, ha valaki egy sírkertben tölt pár órát sétálgatva, hogy ebben a nyugalomban, csendben és szép környezetben töltődjön fel?
Hónapok óta készültem a Fiumei úti Sírkertbe, mert még sosem jártam itt, és egy ismerősöm mesélte, hogy mennyire szép. Egyáltalán  lehet szép egy sírkert vagy temető? Normális dolog egy ilyen helyre programot szervezni, vagy ez már beteges? Félnek vagy irtóznak az emberek a sírkertektől? Az éjszakai sétálást én sem díjaznám, de nappal az egyik legnyugodtabb hely. Tele gyönyörű fákkal, sétányokkal, madarakkal,  és végtelen nyugalommal, no meg a híres emberek szellemeivel.  

Te hiszel a szellemekben?  Bár, ez olyan, mint a gravitáció, létezik és kész. Mindegy, hogy hiszel-e benne vagy sem, létezik.  A lényeg inkább abban rejlik, hogy elfogadod a létezésüket vagy megtagadod. Egyébként sokkal könnyebb valamit elfogadni, és ennek megnyugvásával élni, mint tagadni, és hadakozni ellene, mert az csak zavarokat és feszültséget fog okozni.

Amikor egy temetőben vagy sírkertben vagy, eszedbe jut az, hogy léteznek szellemek, és te most éppen köztük jársz, vagy ez meg sem fordul a fejedben?  Érezted már egy ilyen látogatás után, hogy gyenge lettél és erőtlen, mintha teljesen elfáradtál volna, vagy éppen feltöltött és kikapcsolt? Az elmúlás és a halál az egyik legnagyobb misztérium, és mi olyan keveset tudunk erről.  

A mi látogatásunk a barátnőmmel, pusztán a fotózásból eredt és a kíváncsiságból. Nem azzal a tudattal indultunk el, hogy a szellemek között fogunk sétálgatni, hanem az vonzott minket, hogy fotók által adjuk vissza a sírkert hangulatát, és a látványt.

Órákat töltöttünk itt, és kattogtatás közben jókat beszélgettünk és rihegtünk, röhögtünk, persze a temető nyugalmának megzavarása nélkül. Nyilván más a lelkivilága egy temetői sétának, mint egy temetésnek, tehát a kettőt nem keverem. Nem rajongok a temetőkért akkor,  amikor valakit az utolsó útjára kell kísérnem, de merőben más akkor itt lenni, amikor a nyugalom, szépség és harmonikus természet vonz.

A Fiumei Sírkertet mérete, állapota, gondozása, és elsősorban az itt lakó híres és kevésbé híres elhunytak síremlékei sokkal inkább egy szobor parkra emlékeztetnek, mint egy temetőre és az elmúlásra. Itt olyan érzésem volt, mintha emlékművek között sétálnék, a halál gondolata pedig messze jár.  Írók, költők, színészek, zeneszerzők és történelmi személyek emlékei között járunk, és tiszteletünket tesszük emlékük előtt. Mennyi sok szép könyvet, verset, zenét, művészetet kaptunk tőlük, és táplálkozunk ma is ezek  szépségeiből. Akik itt nyugszanak, mind hagyni akartak valami nyomot, és maradandó emléket az utókor számára.  Ez a sírokon, emlékműveken és a családi kriptákon is érezhető. Némelyikük olyan, mintha a család háza lenne, elkerítve, lugast kiépítve, padokkal, hogy le lehessen ülni melléjük, akár beszélgetni velük.

Morbid, vagy természetes dolog olyan helyen kikapcsolódni, ahol nem az élők, hanem  a holtak vesznek minket körül? Erre a kérdésre én is csak azután tudtam válaszolni, miután pár napja a kezembe akadt „véletlenül” egy könyv, mely pont erről a témáról szól, olvasás közben pedig rá kellett jönnöm, hogy a tűzzel játszottunk, amikor a sírkertben fotóztunk.



NoraS

Nézz be hozzám: https://www.facebook.com/norapictures/?ref=bookmarks





Vonzás törvénye


8768585p9

Milyen férfira - nem pasira, abból elég volt - vágyom? Olyanra, amelyik nem létezik! Annyira magasra tettem a lécet, hogy tényként kezeltem, ezt megugrani senki se fogja tudni. De hátha egyszer mégis találkozom az igazi férfival. Pontosan egy százalék esélyt adtam neki. Sok szülői baráttól hallottam már, hogy lejjebb kéne adnom az igényeimből társkeresés kapcsán, mert nem fogok magamnak férjet találni.

És ki akar magának férjet találni? Nem férj vadászaton vagyok, hanem boldog szeretnék lenni. Kétszer mehettem volna már férjhez, de inkább menekültem. Nem mondom, hogy nem jut eszembe,  milyen esküvőt képzelnék magamnak, de az sem a habos babos fehér ruháról szól. Nem akarok ülés rendet csinálni, azon kattogni, hogy melyik rokon ki mellé nem akar ülni, kiket kell távol tartani egymástól, hogy ne legyen balhé, kinek az ajándéka landol majd a kukában, és kinek mi nem fog tetszeni. Szarok rá, egész pontosan. Ez a nap, ha egyszer eljön, semmi másról nem fog szólni, mint két emberről, akik szeretik, és imádják egymást. Nem akarok xyné lenni, nem akarok házsártos feleség sem lenni.  Csak szeretni akarok, és azt, hogy viszont szeressenek, és tűzön-vízen át kitartsunk egymás mellett. Isten szent színe előtt boldogan kimondom, hogy Igen, akarom! De ehhez nem kell hintó meg galambok, csak a kék égbolt , a napsütés, és Ő.A holtig tartó hűségben nem hiszek, baromság.

 Hogyan várható az el bárkitől, akárhány éves legyen, hogy esküt tegyen arra, soha életében nem fog ránézni másik nőre, vagy férfira. Szerintem ezért(is) mennek tönkre  a házasságok nagy részei. Ha néhány év után okosan, intelligensen,  diszkréten kihasználnak egy vissza nem térő alkalmat, és ne adj Isten még jó is volt, az felpezsdíti a házasságukat, kapcsolatukat. Nem szeretőtartásról beszélek,  hahóó! Attól én is kész vagyok, az nem fer! Ott már érzelmek vannak, de kötődés mindenképp, és ez árulás. A legpozitívabb értelemben vett egyéjszakás kalandról beszélek. Az ilyen alkalmak sokat javíthatnak egy kapcsolaton. Vannak, akik leülnek, és egyszerűen ezt megbeszélik. Ha igazán, és őszintén szeretik egymást, és eszükben sincs válni vagy szakítani, mindösszesen csak arról van szó, hogy unják a szexet egymással, akkor csapjanak egy görbe estét valaki mással, és máris megoldódik minden. Azt nem mondom, hogy meg akarnám beszélni a párommal az élményeimet, és az övére se lennék kíváncsi, mazohista nem vagyok, de nem birtokolhatok senkit. És ha szükségét fogja majd érezni a kapcsolatom, vagy házasságom, akkor ezt a lépést  én is meg fogom tenni. Arra lehet esküt tenni, hogy jóban, rosszban kitartok a másik mellett, és erre boldogan igent is fogok mondani, ha eljött az ideje, és  a megfelelő partner.
7659752
Nos,  ha vonzás törvénye, akkor igen is be tudom vonzani az életembe  a megfelelő férfit, kicsit vudunak tűnik, de hát eddig is bevonzottam a hülyéket, mert nyilván ezt programoztam, mert nem hittem el, hogy van normális pasi.  Anyukám szokta régebben mondani:
 - Kicsim, ha nem hiszed el, hogy létezik normális hapsi, aki szeretne, és imádna téged, akkor nem is érdemled meg, hogy megkapd!

Köszi! De ebben igaza volt. Tehát akkor a világ legjobb pasiját fogom most bevonzani, sima ügy. A listám megvolt a kívánságaimmal, jó hosszú, mint pl. 180 cm alatt nincs pasi! 30 év alatt nincs pasi, okos, intelligens, humoros, talpraesett, önálló, figyelmes, barátságos, illedelmes de nagyon tudja  hol a határ, mindenhez értsen, mindent tudjon megjavítani vagy a semmiből várat építeni, és végre azt szeresse, aki igazán én  vagyok. stb...stb...stb... mondom, hogy túl magas a léc. De én akkor is ezt akarom, megérdemlem a legjobbat. Elküldtem az univerzumnak a kívánságaimat, és aztán bumeráng technikával eldobtam a témát, rá bíztam a Mindenhatóra.  Csak annyi a dolgom, hogy legyen nyitva az ajtóm résnyire, járjak nyitott szemmel, és élvezzem az életemet egyedül, amíg még lehet.  Mert lesz idő, amikor vissza fogom még sírni a jó kis szinglis időszakomat.

Folytatás a Nóra című könyvben olvasható.
A könyv megrendelhető: http://konyvmuhely.hu/ekonyvesbolt/id/95/Nora+Smith+-+Norahttp://soundcloud.com/kov-cs-anett-n-ra/483kapocs022112
NoraS

A siker titka, beszélgetés Hajtó Péter rendezvényszervezővel

Amikor valakiről azt mondják, hogy sikeres, azonnal azon kezdünk gondolkodni, vajon hogy csinálja, mi a sikerének a titka? Kíváncsiak vagyunk, mert a saját céljaink elérésével kapcsolatban inspirál, illetve megerősít minket abban, hogy manapság is vannak jól működő, bővülő üzleti és szolgáltató társaságok.
 
Íme egy fiatalember, Hajtó Péter, aki két lábbal a földön jár, karöltve a sikerrel. Kezdjük az elején, mi volt az első ötleted, és mikor? Te biztosan már az általános iskolában is valami jó ötleten gondolkodtál, vagy tévedek?   

Ha nem is az általánosban, de a középiskolai évek alatt szerveztem egy-két eseményt. Mindig jó érzés volt Igazgatói Oklevéllel távozni az adott iskolából. Ezt kétszer is átélhettem. A szervezői tudás szerintem nem tanulható, kell hozzá egy jó emberismeret, és természetesen a rendezvényszervezés iránti "vonzalom". Talán ez a titok, szeretem, amit csinálok és szerencsére egyre több ember jár a rendezvényeinkre is.

Tehát azt mondod, hogy sikeresebb tud lenni valaki a rendezvényszervezés terén akkor, ha zsigerből van hozzá érzéke, mintha egy szakirányú diplomával bír ugyan, ám affinitása nem túl sok van ehhez a területhez?

Igen. Kétségtelen, hogy az iskolapadban sok statisztikát tanulhatunk, de semmit nem ér, ha nem tudjuk használni. Nekem is megvan a rendezvényszervezői végzettségem, de semmire nem mennék azokkal amit ott tanultam, ha nem lenne érzékem hozzá.  De ez igaz az élet nagyon sok területére. Nekem, mint munkaadónak inkább számít a rátermettség és a szakma iránti elhivatottság, mint a végzettség.

Mi volt az első rendezvényed, ami visszaigazolt, hogy ezen az úton fogsz tovább haladni?

Az első ötletem a Szigetközi Mulatós (ma már music) Fesztivál volt. Az ötlet 2008-ban jött, szerencsére az első évben már hatalmas sikerrel zártunk, ami azóta is töretlen. Beigazolódott a gondolat, hogy szükség volt egy ilyen fesztiválra. A szigetközi kulturális élet ilyen irányú megnyilvánulása akkor még nem volt jellemző. Kétség nem férhet hozzá, elindítottunk valamit, ami működik, és ezt igazolja az is, hogy egyre több településen vannak fesztiválok, kezdeményezések.

Mesélj egy kicsit a fellépők és a látogatók visszajelzéséről! Téged ismerve biztosan jó kapcsolatokat ápolsz szerte az országban, vagy akár azon túl is. 

A visszaigazolás a közönség felől abszolút pozitív, 2012-ben már több száz e-mailt is kaptunk. Visszatérő embereket is látni már a rendezvényeken, ha úgy tetszik, van már " B közép". A fellépőkkel nagyon jó a kapcsolat. Ebben a szakmában is van konfliktus, így van, aki engem sem kedvel, de ez kicsit sem érdekel már. Sokan nehezen viselik a kritikát, vagy ne adj’ isten a levonásokat. Pedig néha ilyen is van. De szerencsére a legtöbb előadó becsületes. Van, akivel évek óta barátságot ápolok, és van, akivel évek óta haragban vagyok. De ez így van jól. Külföldi kapcsolataimat inkább a most indított vállalkozásomban kamatoztatom, de az egy más területe az életemnek.

Nos, akkor kanyarodjunk egyet. A rendezvényszervezésen kívül mi köthető még hozzád? 

Most indítom be a StarHOSTESS nevű vállalkozást, munkát szeretnék adni becsületes, megbízható fiúknak, lányoknak. Hátterévé szeretnénk válni az olyan fiataloknak is, akik járnak fotózásra vagy promóciós munkákra, de nem fizetik ki őket. Azon túl, hogy munkát kínálunk nekik alkalmi jelleggel, szeretném elérni azt is, ha ők privátban vállalják a munkát, azt rajtunk keresztül tegyék. Mi leszerződünk a partnerrel, ők pedig rajtnk keresztül kapják meg a munkáért járó díjat. Minden esetben a bejelentett alkalmi munkaviszony a garancia a kifizetésre. Egy vállalkozással szemben nehezebb trükközni, mint egy "magányos", szerződéses jogviszony nélkül dolgozó fiatallal. Sikeresen üzemeltetek egy limuzinkölcsönző részt is a vállalkozáson belül, immáron 5 éve. Egyéb érdekeltségeimet titokban tartanám, az nem annyira izgalmas része az életemnek. :)

Akkor a titkokat nem feszegetem, inkább azt kérdezem, hogy mik a terveid a jövőre nézve, amikről szívesen beszélsz, határ a csillagos ég?

Nem olyan nagy titkok ezek, de több, mint 10 éve nyugodtan működnek, szeretném az életemnek azt a részét megőrizni azoknak, akik ott, velem dolgoznak. Elmondhatom azt, ma Magyarországon nincs olyan rendezvény, mint a Szigetközi Music Fesztivál. Állami támogatás nélkül ingyenes belépés mellett, több tízezer ember tud szórakozni egy igazi családi fesztiválon. Ezt a vonalat mindenképpen szeretném továbbra is megtartani, családi fesztiválokat szervezni. A csillagos eget nem szeretném meghódítani, szeretek nyugodtan élni, magasan pedig sok a vihar.
Szeretnék maradandót alkotni, szeretnék olyan dolgot létrehozni, amire büszkén mondhatom, igen, ez az enyém, én találtam ki. Akkor is, ha esetleg egyszer majd más építi tovább azt, amit elkezdtem. Az SZMF ilyen, büszke vagyok rá, hogy én vagyok az ötletgazdája és a főszervezője. Természetesen egy jó csapat van már a hátam mögött, az évek alatt beláttam, kellenek a megbízható emberek.
A jövőben a Szigetköz Szépe versenyből szeretnék igazi, nagy szépségversenyt létrehozni, melyhez minden lehetőség adott. Minden évben gyönyörű lányok kerülnek a döntőbe, 2012-ben pedig már nem a rendezvény része volt, hanem önálló, országos szintű, minőségi megmérettetés. Ami a legfőbb cél, az pedig a család. Én is szeretnék gyereket, boldog, nyugodt életet. Igazából azt hiszem, ebből már csak a gyerek hiányzik, a magánéletem szerencsére rendben van.

Tehát a siker titka nem más, mint, hogy olyan hivatásunk legyen, amiben és amitől jól érezzük magunkat, ezért  teljes elhivatottsággal műveljük, mert hiszünk benne, vagyis önmagunkban? Így könnyebb átvészelni a nehezebb, vagy hajtósabb időszakokat is?

Nem gondolom, hogy ez a siker titka, bár biztosan ez is a része. A nehéz időszakokat kitartással, és megbízható háttérrel lehet átvészelni, kell a család is hozzá. De ezt mindenkinél így van. Ha valaki munkanélküli lesz, annak pont olyan biztonságra és bátorításra van szüksége, mint egy vállalkozónak a nehéz időszakokban. Az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, az szerencse.

Nos, akkor miben látod a sikereid titkát? Mert az, hogy valaki évek óta jól, és bővülően működtessen egy vállalkozást, annak oka van.

Megrendelőink, támogatóink az évek alatt kialakítottak egy képet. Már nem céghez kötik a rendezvényeket, hanem személyhez, hozzám.  2008-ban elindult valami, ami egymás után szülte a tevékenységeket. A Szigetközi Music Fesztivál sikere után "kötelező" lett rendezvényszervezőnek lennem. Az évek során szinte mindenkivel találkoztam, személyes kapcsolatot építettem ki az előadókkal, így jött a Starcontact Műsoriroda ötlete. A partnerek pedig folyamatosan tőlem kértek segítséget, ha hostess-re volt szükség egy-egy promóció során, így alakult meg a Starhostess ügynökség. Ez így együtt, komplex szolgáltatást ad, kiegészülve a limuzinkölcsönzéssel. A siker titka? Nehéz kérdés.. Hadd idézzem egy megrendelőmet: "Péter, néha nehéz veled, de tudom, amit kérünk megcsináljátok, legyen az bármilyen nehéz. Nem kell aggódnom, a rendezvény sikeres lesz". Talán csak ennyi a titok, a megbízhatóság és a kitartás.

NoraS

Elérhetőségek:
www.starcontact.hu
www.facebook.com/starcontact.hu
www.szmfdunaszeg.com
www.facebook.com/szmfdunaszeg
www.szigetkozszepe.ltdmedia.hu
www.facebook.com/starhostessiroda

Könyajánló: Nora Smith: Nóra -Tuti megszereted




Vajon bűn az őszinteség? Milyen fizetség jár érte? Megéri?

Varga Róbert ajánlója könyvemhez

Kezembe került egy könyv, a címe tömör és édes, Nóra. Olyan szerencsés voltam, hogy a könyv írójával is találkozhattam. Beszéltünk, és nyugodt, békés haraggal váltunk el, amit nem egymás inkább a világ iránt éreztünk. Első pillanattól kétségtelen volt ugyanis, bár a planéta nagy része nem, mi ketten egy nyelvet beszélünk.

Ahogy hazaértem, ledobtam a kabátomat, az utcán vett Napi Gazdaságot, és leültem a könyv mögé. Három nap alatt végeztem vele, és újult dühvel ültem le a számítógép elé. Azt azonnal tudtam, hogy a laptopom csendes üzeme, integrált eszközrendszere nem lesz elég, hogy a gondolataimnak elég széles intervallumot találjak, és hogy azokat megosszam veletek. Klaviatúra, monitor és egy régi, 5.1-es hangrendszer (legalább 24 órára) és egy 2,4 GigaHerzeses processzor monoton zörgése szükséges az információáram jó irányú disztribúciójához. Most a nagyszobában tekergek egy pc előtt a könyv konklúzióinak tengerében.

A Nóra nem regény. Őszinte, makacs, szép, szelíd, féltő hanggal megírt korkép. Az elmúlt 20 évünk summázva egy fotós szemszögéből, ahol a hangsúly nem a látványon van. Hanem az érzelmeken. A történet a hetvenes években kezdődik Padragkúton, majd a család Veszprémbe költözik. Nóra - akkoriban a leírások szerint még Anett- otthona először Veszprém, majd Budapest lesz. A fotózás iránti érdeklődése, kíváncsisága sokfelé eljuttatja belföldön és külföldön egyaránt, Mallorca egy kirándulás során pedig valósággal szerelembe esik iránta. Szépen lassan egyértelművé válik számára, ahogy szeme előtt csillog a földközi tenger - napjának lemenő sugarában, igazi otthont csak egy szigeten találhat.


















Csalódásokon és sikereken, párkapcsolatokon és utazásokon keresztül megismerhetjük a főszereplőnket, és a jól építkező események láncolatában, előbb a felnőtt nőt szeretjük meg, majd szépen lassan választ kapunk, ki is a narrátor, csendes zárszóként pedig azt, hogyan segít a könyv, hogy én, te vagy bárki otthonra leljen. Amikor olvastam, és úgy a könyv felénél jártam, rád gondoltam, kedves olvasó, és szégyenemben döntöttem el, mivel nem tudok ilyen őszinte megnyilvánulással közeledni hozzád, azt fogom írni, amit nem gondolok, de elég szájbarágós ahhoz, hogy megértsd. Amit mondani akartam, hazugság, így hangzik: ez a könyv nem való mindenkinek. Azt akartam írni, hogy azok az emberek olvassák el, akik látni akarják egy fotós életét nappal és éjszaka, a 2000-es évek színes és komplex kultúráját.

Azt akartam írni, hogy az az ember olvassa el, aki tud szeretni, csak nem tudja irányítani a környezetét, mert nincs elég energiája. Le akartam írni, hogy az olvassa csak el, aki tudja, hogy valami nem stimmel körülötte, és változtatni akar magán. Ez lett volna az én kis hazugságom, az első, mióta hozzád beszélek. Oka is volt. Féltettem a jogtulajdonost. Ugyanis az ego kritikája a könyvvel szemben – tudom -, magabiztos erővel állítja, a könyv nem értékes, nem igaz, nem kell rá hallgatni. De ez már nem az én hazugságom. A hét eseményei azonban átírták a terveimet. A könyv és a valóság okozta kontraszt között düledezve annyi dolog kavargott a fejemben, hogy másnap hunyorogva, de pánik nélkül – egyszerűen- nyugtáztam: nem tudom felidézni, hogy Pest levegőjétől megrészegülve hogyan jutottam haza kedden.

 
















Csütörtökre pedig az is világossá vált, hogy a könyv köré (a mindannyiunk köré) rakódó valóság haldokló jele, hogy élni kell, mindkettőnk (Nóra és én) szerint saját maga ellen fordult. És rájöttem, hogy személyes beszélgetésünk során mit nem mondott el nekem Nóra. Csak alig látható mosolyt hagyott szárazan nekünk a könyv hátoldalán ahelyett, hogy közhelyekkel traktált volna. Van, amit őszintén kell kimondanunk. Most azt írom a "nem" ezen kallódó valóság válasza valami kínos mulasztás elkendőzésére. És azt mondom, a könyv Értékes, Igaz, kell rá hallgatni. Rá kell hallgatni. Ez a könyv mindenkinek való, de félek (látszik, nekem is van még hova fejlődni) attól, hogy komolytalanul kimondott szavak elmennek a füleitek mellett. És attól is, hogy dogmatikus megállapításomat nem veszitek (elég) komolyan. Pedig belül te is tudod, segítség kell. A mai kor keserű, rideg, és az ember nehezen dönti el, kiben bízhat.

A Nóra viszont tudja, és azt is, kit szerethet, és kit kell messzire kerülnie. Csak az a kérdés, hogy megengeded-e Neki, hogy elmondja. Én régóta tudom, hiszen a Nórával ugyanaz a munkánk. Segíteni az embert az emberré válásban. Más köveken lépkedünk, és bár messzebb jár, mint én, ugyanazon az úton haladunk, és a sötétség haramiáit könyörtelenül semmibe vesszük.

















Remek könyv, és rengeteget lehet róla beszélni, de azzal nem jutsz előrébb. Ha viszont elolvasod, és hallgatsz rá, megértheted azokat az ősi energiákat, amik régen csodát műveltek, most pedig hamuként várják egy poros, éhes kandalló mélyén, hogy rátalálj, hogy újra meggyújtsd és hogy boldogulj!

A könyvet itt tudod megrendelni: norapicture@gmail.com

Friss rádióinterjú a könyvről: http://soundcloud.com/kov-cs-anett-n-ra/vegleges-mono

2012. november 4., vasárnap

Kicsikéim 1. rész

Azt tartják az írókról, hogy nagy lehetőség a számukra az írás, mert általa lehetőségük van kiadni magukból örömüket és persze a kínjaikat is. Most valóban terápiára használom a toll forgatást, mert hiába kiáltanám bánatomat és végtelen fájdalmamat a szélbe, kevés lenne. 

Írnom kell! Írni, mert voltam olyan lusta dög, hogy az elmúlt tíz évben nem vezettem naplót mindazokról a kicsi drágáimról, akik szebbé tették a napjaimat és megtanítottak szeretni. Sokat töprengtem korábban, hogy megírom Apolló kutyusom és a két cicám sztorijait, amihez később persze csatlakozott a szüleim Írszettere Kyra is, mert lenne mit mesélnem róluk, és akik hozzám hasonlóan - olykor - jobban szeretik az állatokat, mint az embereket, tökéletesen fogják érteni, hogy mit jelentenek ők a számomra. 

Hát most itt az idő, hogy elkezdjem az állati történeteket, csak sajnos túl későn állok neki. Haragszom magamra, hogy nem előbb tettem ezt, hanem "megvártam" míg tragédia történik, ami a végre írásra késztet.

Küzdök a sírással, zokogással, émelygéssel, és nem kapok levegőt! Az égiek elvették tőlem az egyik legdrágább kincsemet, a kisfiú cicámat, hirtelen, és minden előjel nélkül. Három nappal ezelőtt nem ébredt fel korán reggel, hogy apukámat ébressze, ahogy minden reggel szokta. Álmában megállt a szíve, és reggelre már az örök vadász mezőkön kereste új pajtásait, minket pedig itt hagyott. 

Négy éve költöztek át a húgával és Apollóval a szüleimhez, amikor én Veszprémből Budapestre költöztem, Kyra pedig jó anya módjára befogadta őket, és a négyes fogat imádni való kolóniát alkotott. A két cicát Apolló nevelte fel, mert a mama cica a születésük után nem sokkal eltűnt. Fura dolog, hogy egy Boxer lesz a cicák apukája, de a mi számunkra ez olyan természetesen volt. Kyra igazi szetter lévén gyűlői a macskákat, de az enyémeket elfogadta, és még a kosarát is átengedte nekik olykor olykor. 

Amikor otthon vagyok, mindig csodálkozom, hogy  a szüleim micsoda becsben tartják a cicákat, és lesik minden pillantásukat. Apukám úgy tévézett vagy fejtette a rejtvényeit, hogy a kisfiú cica mindig az ölében lógott. Segített neki a foci meccsek alatt drukkolni vagy ráült a rejtvénye közepére és tartotta  a kis buksiját a simogatásért, aztán ahogy elég volt a simiből, leballagott a foteljába és szunyókált egy kellemeset.

Haragszom magamra, hogy kialakult egy nagyon erős kötelék és szeret a szüleimben irántuk, mert amikor azon a reggelen apukám nem tudta felébreszteni a cicámat a fotelban, olyan fájdalmat okoztam neki, aminek a feldolgozása a számomra hosszú ideig fog tartani. A lelketlen ember azt mondaná most, hogy de hát csak egy macska! Akinek pedig lelke van, tudja és érzi, hogy mit jelent tíz évig egy állat társaságában élni, majd pedig egyik pillanatról  a másikra elveszíteni őt. 

Itt pedig jön a következő rész, elmondani anyukámnak, a tesómnak, Apollónak, akivel olyan szimbiózisban éltek, ami regénybe illő. Mindenszentek reggele az én családomnak arról szólt, hogy kitéptek egy darabot a szívükből, értetlenül álltak a dolog előtt, és képesek voltak napokig titkolni előttem, mert ha én ezt telefonon tudom meg, kilépek az ötödik emeletről. Milyen fura az élet, hogy én mit sem sejtve pont aznap kezdtem el összegyűjteni a négy szőrös gyerekünk minden fotóját, hogy egy szép albumot csináljak belőlük!? 

Anyukám ma érkezett hozzám átutazóba, mert a nagymamám, aki Miskolcon él, nincs túl jól, és megy hozzá, hogy segítsen neki a gyógyulásban. Így én ma egy rövid tranzit voltam neki, megkaptam a friss anya főztöt és a sütit. Kevés ideje volt a vonat indulásáig, így nem jött fel hozzám, hanem plázáztunk, és ez volt az én vesztem! Sétálgatás közben hoszteszek kínáltak cica eledelt egy standnál, én meg lazán odadobtam anyának, hogy vigyen a cicáknak nasit! - Na, és hogy vannak a lurkók? 
Anya lábai akkor föld begyökereztek és nem bírta tovább magában tartani a titkot, és csak nézett rám olyan szemekkel, amiből egyértelmű volt, hogy nagy baj van, de képtelen volt kimondani. Csak álltam a hülye pláza kellős közepén, körülöttem egy halom emberrel, és csak annyit tudtam mondani, hogy- Anya, neeeee! Mi van a cicákkal? Torkán akadtak a szavak és tudta ha kimondja, én belehalok. Nagy nehezen annyit tudott mondani, hogy a kisfiú....de nem tudta befejezni a mondatot. Gyűlölöm magam, hogy egy bevásárló központ közepén kaptam sírógörcsöt és kapkodtam a levegő után és kapaszkodtam anyába, mert az ájulás kerülgetett. Aztán lassan összeszedte magát, és elmondta, hogy álmában meghalt. 

A következő egy óra foszlányokban van meg a fejemben, mert a sokktól leblokkolt az agyam. Miután anya elmesélt mindent és valamelyest magamhoz tértem, felhívtam az állatorvos barátunkat, és csak annyit kérdeztem tőle, hogy ilyen van egy tíz éves cicánál, hogy álmában megáll a szíve? Sajnos van! 

Hullámokban tör ki rajtam a sírás, és sok idő kell nekem, míg elfogadom a tényt, és közben azzal vigasztalom magam, hogy a legszebb cicahalála volt az én kicsi fiúmnak. Nem szenvedett, nem volt beteg, és a pihe puha foteljában az otthon melegében elaludt örökre. 
Szép álmokat, Kicsikém! Köszönöm, hogy szebbé tetted az életünket! 

NoraS



Az árnyékolók, árnyékolás szerepe télen


Utána néztem az interneten, hogy e témában mi található, és jól meglepődtem, mert szinte mindenhol ugyanazok a mondatok voltak. Ebből pedig az a kép alakult ki bennem, hogy ez a téma igen csak el van hanyagolva, holott bőven lenne mit írni róla, hiszen az energiatakarékosság napról napra égetőbb kérdés, ugyanis napjainkban az időjárás szélsőségei és az egyre növekvő energia árak mellett óriási figyelmet kellene fordítani az energiatakarékosságra.

A következő meglepetés akkor ért, amikor nem létező, bezárt boltokat találtam sorra, pedig az Interneten élő cégekként szerepelnek. Budapest területén öt ilyen céget kerestem fel, és ebből egyet találtam nyitva, az is kizárólag beltéri ajtók forgalmazásával foglalkozik. 

Hazaérve a túrámból ismét leültem az internet elé, és tovább kutattam az árnyékolástechnikával foglalkozó cégeket. Közülük hatot kerestem meg E-mailben, és csak egyiküktől kaptam választ, hogy nézzek körül a weboldalukon, és ott minden információt megtalálok, ők a Rollstar Árnyékolástechnikai Kft. A referenciáik valamint weboldaluk tartalma alapján valóban otthon vannak az árnyékolástechnika terén. Így még tovább böngésztem, és végül találtam egy üzletet a közelemben, melyet végre személyesen is felkerestem, és nagyon szívesen megosztották velem a tapasztalataikat, és minden hasznos információt, ők az OPÁNSZKY Árnyékolástechnika.

A Panelházak nagy része még nem került bele a hőszigetelő felújítási programba, ezért télen nagyon hidegek, nyáron pedig, szörnyű melegek. A téglából épült családi házak vagy emeletes régi, és új építésű házak hőszigetelése a legoptimálisabb. 

Az elsődleges dolog az energiamegtakarításban az épületek külső hőszigetelése, mely a nyári, és a téli időszakban egyaránt fontos. Ha ez rendben van, akkor következik az árnyékolók szerepe, mely ugyanilyen fontos, sőt! Az elmúlt évek alatt több típusú lakásban és házban laktam már, így bőven van összehasonlítási alapom. A külföldi országokban, pl. Hollandiában a lakások ablakain sok esetben még függöny sincs, és szívesen élik mindennapjaikat úgy, hogy bárki belát az életükbe. Magyarországon ez ritkán fordul elő. Mi szeretünk intim körülmények között élni, és ezért különböző sötétítőket használunk. De hol marad ezzel egyidejűleg az energiatakarékosság, és a biztonság? 

Akkor nézzük sorban

Abban egyetérthetünk hogy a lakások, épületek ablakfelületei, pláne ha nem hőszigetelt üvegből készülnek, óriási mennyiségű hőt közvetítenek ki és befelé egyaránt.
A sötétítő textíliáknak, rolóknak, szalagfüggönyöknek, reluxáknak árnyékoló szerepük van, hiszen nyáron a napsugarakat nem engedik a lakás tereibe jutni. Hazánkban a legelterjedtebb árnyékolók a redőnyök, melyeket kisebb vállalkozások is akár egy két nap alatt beszerelnek, és ablakonként néhány ezer forintból kifizethetők. A nyári időszakban használt árnyékolók skálája nagyon széles, ugyanakkor a téli védelemre már jóval kevesebb megoldás létezik. A műanyag redőnyök fém keretben kerülnek az ablakon kívülre, és a műanyag roletta egy tokban elhelyezett gurtnival vagy zsinórral, kézzel működtethető. A műanyag redőnyök színeinek választéka nem túl széles. Az időjárás viszontagságainak sajnos nem igazán ellenállóak, mert szeles időben nagyon kell figyelni arra, hogy teljesen leengedett vagy felhúzott állapotban legyenek, ugyanis nagyon könnyen szétcsúsznak, és így könnyen rongálódnak.

Ez a technológia azért már lényegesen több energiát takarít meg egy háztartás számára, abban az esetben is ha a nyílászárók nem a legjobb minőségűek, de még így is akár 25-30%-al csökkenthetik az energia ki és beáramlást. Energiát azzal is spórolhatunk ha a téli időszakban napközben felhúzva tartjuk a redőnyt, és beengedjük a nap melegét, majd napnyugtakor engedjük le, hogy a felmelegedett lakást kevésbé kelljen este fűteni. Biztonságérzetünk is fokozódik a redőny által. Természetesen akkor takaríthatjuk meg a legtöbb energiát ha a nyílászárók is jó állapotban vannak, és nem vetemednek el.

Az utóbbi évek nagy találmánya az árnyékolástechnikában az alumíniumból készült redőnyök, és itt szeretnék visszakanyarodni a Rollstar Árnyékolástechnikai Kft-.hez. Az Ö szlogenjük:
„ Az ablak redőny nélkül olyan, mint az ember szempilla nélkül. „ 

Milyen igaz! Az épületek legvédtelenebb részei a nyílászárók, és hatékony védelmükről alumínium redőnyök felszerelésével gondoskodhatunk. A régi nehéz faredőnyöket, és a kevésbé stabil műanyag redőnyöket mára felváltották a hosszú élettartamú, az időjárás viszontagságainak sokkal inkább ellenálló alumínium redőnyök, melyek az energiatakarékosság mellett a biztonságról is profin gondoskodnak. A redőnylamellák oldalvezető dugókkal vannak rögzítve egymáshoz, hogy működés közben, és a tisztítás során ne tudjanak szétcsúszni. Az extrudált alumínium vezetősíneken elhelyezett rugalmas gumitömítések a redőny csendes működését segítik elő, és megakadályozzák a szél bejutását is. Az energiatakarékosság ebben az esetben már, akár 35-40% is lehet. A legelterjedtebb a hevederrel (gurtnival) történő mozgatás, de egyre gyakoribb az elektromos működtetésű, amely a legkényelmesebb. Az alumínium redőnyök színválasztéka sokkal gazdagabb, mint a műanyagoké, és így a modern vagy régi házak, épületek homlokzatához egyaránt harmonikusan illeszkednek. Az alumínium redőnyök hőtartása a legkedvezőbb. Nyáron kellemes hűs levegőt biztosítanak az épületekben, télen pedig az egyre emelkedő gáz, és egyéb fűtő anyagok takarékosságában hatalmas segítséget nyújtanak.

Az Opánszky Árnyékolástechnikai üzletben a betörésvédelemről, és az elektromos vezérlésről tudtam meg hasznos dolgokat. A műanyag redőnyt könnyedén fel lehet tolni kívülről, viszont az alumínium redőnyök esetében ez már másképp van. A féderrel ellátott redőnyöket maximum tíz cm magasságig lehet feltolni, ugyanis ahogy a féder megfeszül, tovább nem tolható. Valamint vannak olyan rendszerek, melyek kívülről meg sem mozdíthatóak, tehát maximális biztonságot nyújtanak a behatolás ellen. Működtetésük a zsinór és gurtni mellet, ahogy korábban is említettem, elektromos módon is működtethetőek, kapcsolóval és távirányítóval egyaránt. És itt jön az a kategória, hogy határ a csillagos ég. Időkapcsolós, szélérzékelős, eső és napérzékelős megoldások is várják a vásárlókat. Azt is megtudtam hogy árban a műanyag, és az alumínium redőnyök között kb. 35-40% az árkülönbség, viszont egyre több vásárló választja ma már az alumíniumból készült redőnyöket. Úgy gondolom ez jó hír, hiszen ebből is látszik, hogy fontos a családok, irodák, és üzletek számára az energiatakarékosság, az időtálló technika, és mindenek előtt a biztonság.

Fordítsunk több figyelmet arra, hogy egy egyszeri befektetéssel energiát, és pénzt spóroljunk meg, amit családunkra tudunk fordítani, és értékeink is nagyobb biztonságban legyenek amíg dolgozunk vagy házon kívül vagyunk.

NoraS