Nóra- részlet a könyvből - a fotós munkája

A fotós munkája az egyik legbizalmasabb téma. Bármi történik, és bármi elhangzik a munkám során, az csak az ügyfélre és rám tartozik, sosem éltem vissza semmivel. Ha egy rendezvényt vagy eseményt fotózok az egy limonádé kategória, ugyanis nem kerülök az emberekhez közel. Eseményt fotózok és ennyi. Amikor viszont valakiről egy portrét vagy portfóliót készítek az már merőben más tészta. Ismernem kell az illetőt, különben nem tudom az igazi arcát fotózni. Régen, amikor a Dj-ket fotóztam, minden rezdülésüket ismertem, és tökéletesen éreztem, hogy mikor készítsek képet róla és mikor ne! Rá kellett hangolódnom az adott személyiségre, hiszen csak így tudom visszaadni az igazi énjét.  Igazán jó fotó csak arról tud készülni, akit ismerek. 

Az esküvő fotózás meg aztán a legmelegebb, és legtöbb figyelmet igénylő téma, és nagyon kényes. Ott nem lehet hibázni. Ott nem lehet azt mondani, hogy bocs, ismételjük meg a sorozatot, itt csak egy dobásod van! Őszintén szólva, az esküvő fotózást szeretem a legkevésbé. Eddigi pályafutásom alatt kevés menyasszonnyal találkoztam, aki ne hisztizte volna végig a napot. Próbáltam őket megérteni, hiszen életük legfontosabb napja, és minden mozzanatot szeretnének megörökíteni, de én is emberből vagyok. Ha nem kapok forgatókönyvet a napról, és nem hangolódik rám, mert a királykisasszonyt játssza, akkor bizony lemaradok olyan pillanatokról, amik valóban fontosak, neki. Így taktikát változtattam, és felajánlottam, hogy már az előkészületektől szeretnék vele lenni, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Így szinte észre sem veszi, hogy ott vagyok, és mire a ceremónia elkezdődik, már egy húron pendülünk. A leghálátlanabb esküvő fotózás az ismerősök és barátoké. Az nagyon kemény, és az egyik legnagyobb felelősség. Volt azonban olyan esküvőm, ahol akkor láttam a menyasszonyt először, amikor felöltözve lejött a ház lépcsőjén, ahol a család várta, és azonnal indultunk a házasságkötő terembe. Minden bajom volt, amíg meg nem láttam őt a lépcső tetején, de mondhatom, hogy ő volt az egyik kedvenc menyasszonyom. Nála természetesebb, spontánabb, boldogabb és bájosabb arát még nem láttam. Minden mókában benne volt, és idegességnek vagy feszültségnek a nyomai sem voltak. Talán az egyik legjobb esküvős sorozatomat velük csináltam. 

 A fotózásban viszont olykor akadnak érdekes helyzetek is. A tesómmal Balatonfüreden voltunk egy modellvasút kiállításon, ahol mozdonyokat és terepasztalokat fotóztam. Egyszer csak megszólított egy idegen fazon,

        -    Csókolom kisasszony, maga hivatásos fotós?

        -    Üdvözlöm. Igen az vagyok.

        -    Megtenne nekem valamit?

        -    Ha tudok segíteni, nagyon szívesen. – Azt hittem egy vonatot szeretne fotóztatni velem, de nem!

        -    Látja ott a sarokban a Pálffy Istvánt?

        -    Persze, hogy látom

        -    Na, fotózza má’ le nekem, aztán itt az e-mail címem, dobja má’ át nekem a fotót róla.

        -    Sajnálom Uram, de nem segíthetek.

        -    Méér? Ott a gép a kezében.

         -    Valóban. De mint Ön is látja, Pálffy Úr a kedves feleségével és a kisfiával van itt, tehát kikapcsolódik. Eszemben sincs lencsevégre kapni őt. Ő most ugyanolyan vendég, mint bárki más, és én nem fogom elrontani a vasránap délutánját, hogy még itt is fotózzák. Sajnálom, nem segíthetek! 

 A fazon vérig sértődött és szó nélkül otthagyott. Na, ez meg ilyen.

 

De volt ennél durvább sztorim is.

Harley Davidson Fesztivál Alsóörs. Éppen a Hooligans koncert kellős közepén fotóztam, amikor valaki odarohant hozzám, és hadonászva hívott magával, hogy ezt mindenképpen fotóznom kell, menjek vele. Lövésem se volt, hogy mit akar fotóztatni, de lássuk! Kijöttem a tömegből, és már én is láttam, hogy mi lenne a téma. Pataky Attila, az EDDA frontembere egy nagyon fiatal fekete hosszú hajú lánnyal bulizott igen intim közelségben. Nos, ha én azt lefotóztam volna, és beküldöm valamelyik bulvár újságba, kaptam volna néhány tíz ezrest, de ez sem az én témám. Nem vagyok lesifotós, és nem adok bizonyítékot egy félrelépésre. Ezen kívül annyi  rocker „szekrény” vette őket körbe, hogy ha én csak egy képet is csináltam volna, azonnal meglincselnek. Kell ez nekem? Nem az én dolgom, hogy lebuktassak egy celebet. Pár nappal később tele is volt a sajtó a félrelépéssel és lebukással, de ebből én köszi kimaradok.        

NoraS 

Kísérleti a nyúl by Kyani

Több, mint egy évvel ezelőtt egy ismerősöm unszolására elmentem Budapest belvárosába egy iroda házban tartandó előadásra. Ez a szokásos, előre nem mondom meg, hogy miről fog szólni az előadás, de tuti, hogy nekem tetszeni fog. Az ilyet nem szeretem, mert az elmúlt évek alatt buktam már be Amway és hasonló dolgokat, és mivel nem az én világom az MLM és termék tukmálás, az időmet sem szeretem ezekre pazarolni. Ebben az esetben is biztos volt, hogy valami hasonlót kell végighallgatnom, de a meghívóm váltig állította, hogy ez most valami teljesen más. Egy olyan termék és kereseti lehetőség, ami Magyarországon most indul. Így beadtam a derekamat és rászántam az estémet.

Ahogy beléptünk az előadó terembe és megláttam a Kyani feliratot és a termékek fotóját, valóban kíváncsi lettem, mert sosem hallottam még róla. Az előadás érdekes volt és a beszámolók a termék tapasztalatokról valóban elgondolkodtatott, de nem vagyok az a hirtelen beleugrom típus. Éppen fog problémám volt, és az előadás után kaptam egy olyan próba terméket, amelynek pillanatok alatt meg kellett volna oldania az íny fájdalmamat. A cuccot mind egy szálig el is használtam, de a fogam nem gyógyult meg, és a végén a fogorvosomnál kötöttem ki. Mivel a Kyani nem használt nekem, eszemben sem volt belefogni ebbe a munkába, mert ha engem nem győzött meg, én hogyan legyek hiteles? Sehogy. Ha pedig nem vagyok hiteles, nem tudom fogalmazni sem. Zárójelben hozzáteszem, hogy nem lett volna az a szer, ami megmentett volna a fogorvosi kezeléstől, tehát nem a termék a rossz.

Eltelt egy jó év, és ezalatt sokat nem is hallottam a Kyaniről. Úgy két héttel ezelőtt egy nagyon kedves veszprémi barátom felhívott péntek este, hogy másnap délelőtt lenne egy előadás a Lurdyban, amit egy kedves hölgy tart, menjek már el meghallgatni. Tény, hogy programom volt akkorra, meg sejtettem, hogy megint valami beszervezős sztori lesz a dologban, így nem erőltettem, hogy ott tudjak lenni.

Múlt hét szombaton hazajöttem a szülőkhöz néhány napra, és jeleztem a barátomnak, hogy itthon leszek, ha ideje engedi, fussunk össze egy kávéra. Kedd estére meg is beszéltük, hogy találkozunk. Ő egy kötetlen baráti beszélgetést tervezett velem, de én nem hagytam őt békén, és faggatni kezdtem, hogy mi az az előadás, amire el akart engem Pesten küldeni? Néhány perccel később pedig kiderült, hogy a Kyaniről van szó. Húztam a számat rendesen, hogy ne mááár! Ezt a cuccot én már láttam, hallottam, próbáltam, de nekem nem jött be, és így bele sem kezdtem, hogy foglalkozzak vele, és emberek életét tegyem jobbá vagy segítsek nekik meggyógyulni.

Ez az a helyzet, amikor nem mindegy, hogy kitől milyen információt kapsz és hogyan. Az ő személye és tapasztalata egy teljesen más megvilágításba helyezte a Kyani-t, és mire  a beszélgetés végére értünk, elkezdett érdekelni a dolog, és ismét kaptam egy terméket tesztelésre. Az eredeti terv az volt, hogy apukámat kérem meg, használja a Kyani Sunrise termékét öt napig, hiszen neki magas a vérnyomása és cukorbeteg is. Öt nap alatt érezni fogja a termék jótékony hatását.

Hazaérve az én jó apám közölte velem, hogy ezt ő ugyan sose fogja meginni, hagyjam őt békén a baromságaimmal.   

Nem örültem az elutasításának, de nem dughatom le  a torkán, hogy lássam öt nap alatt a látványos javulást a vércukorszintjén. Közben pedig a hülyeségem kezdett látványos jeleket ölteni nálam. Sok éve asztmás vagyok, sprét használok, és most életemben először Pesten hagytam a gyógyszert. Mivel napok óta nem fújtam, kezdett szépen sípolni a tüdőm és fáradékony, erőtlen lettem. A cicám és  a két kutyusom szőrére is allergiás vagyok, viszketett a szemem, és előjöttek a  kiütések is a bőrömön.  Mit volt mit tenni, úgy döntöttem, hogy én leszek a Kyani kísérleti nyula. Hallottam, hogy képes az asztma tüneteit teljesen eltüntetni tehát nosza. 

Megittam az első adag Sunrise-t, és két órával később már nem sípolt a tüdőm, valamint a hengerűrtartalom is megnőtt, sokkal több levegő jutott a tüdőmbe. El se hittem, hogy egy adag Kyani Sunrise olyan hatással van a szervezetemre, mintha az asztma sprémet használnám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyors és látványos javulást eredményez. Minden nap megittam az adagot, amely ízre is nagyon kellemes, olyan, mint egy multivitamin gyümölcslé. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, és ami a legmeglepőbb, jól alszom.

Nem gondoltam volna, hogy öt nap elég lehet egy ilyen látványos javulásra, és mégis. Ha az asztmám tüneteit képes orvosolni, akkor nem kérdés, hogy erre van szükségem. 

NoraS

Fotoblog003 Tihany at winter

Fotoblog002 London City

Fotoblog 001 Budapest by night

Budapest by nigth

Nóra 2. bevezető(részlet)

2013. január 4.  

        

Milyen fura, csak most esik le, hogy ez a dátum számomra milyen fontos.. Ma van pontosan két éve, hogy Karácsony után visszarepültem Mallorcára, hogy új lendülettel elkezdjek valami értékeset megvalósítani.  Istenem, hogy szalad az idő! Két évvel ezelőtt pont ilyenkor csekkoltam be Bécsben a Pálmai járatra, és anyukám épp a napokban vallotta be, hogy hajszál választotta őt el akkor attól, hogy kimondja,

-  Kicsim, ne menj vissza, maradj itt! 

De jó, hogy nem tette, lehet, hogy sose írtam volna meg az első könyvemet, most pedig két évvel később már rég itthon vagyok, és laptoppal az ölemben, január 04.-n elkezdem a Nóra második részét írni. 

Néhány nappal ezelőtt egy ajándék példányt postáztam valakinek, valakinek,  akinek a véleménye számítani fog, és igen, most izgulok. Miután hazajöttem a Postáról eszembe jutott, hogy lassan lövésem sincs arról,  mit írtam a Nóra első részében, olyan sok idő eltelt mióta befejeztem, és annyi mindent írtam azóta, hogy megkoptak az emlékek. Így kezembe vettem a Nórát, és belelapoztam, hogy felelevenítsem és rákészüljek a következő részre. A belelapozás eredménye az lett, hogy kilenc óra alatt egy seggel kiolvastam. Kerestem a hibákat, azt, hogy mit írnék át, mit vennék ki belőle, vagy mit hagytam ki, de néhány helyesírási hibán vagy elütésen kívül egyszerűen nem találtam. Egy szót sem akarnék ma változtatni benne. Fura ez, mert mint tudjuk, rettentően kritikus vagyok magammal szemben, és mivel eddig csak egy könyvet alkottam, azt vártam az olvasás közben, hogy hülyén fogom érezni magam,  atya ég, miket írtam én le ország világnak?! Ahhoz képest, hogy az utóbbi években befelé fordulóvá váltam, ez a könyv pedig pont a kipakolásról szól, még ma sem érzem rosszul magam, hogy kiadtam a legféltettebb titkaimat, mert azokat egyébként se adnám ki. 

Érdekes helyzetben vagyok, mert nem tudom, hogyan írjam ezt a könyvet? Úgy, hogy igen is legyen az első méltó folytatása, vagy úgy írjam, hogy ha valaki nem olvasta az első részt, csak ezt, akkor is értsen mindent? Nos, majd kialakul....

Sokan kérdezték tőlem, hogy nem kaptam-e támadásokat, mert így kiadtam magam? Nem, mert aki elolvasta a könyvet, értette, hogy én nem csupaszítottam le magam, hanem arra ösztönöztem az embereket, hogy legyenek nyitottabbak, őszintébbek és tegyék le az álarcukat. Közel háromszáz oldal kevés arra, hogy negyven évet kirakjak a kirakatba, és arra pedig nagyon vigyáztam, hogy mindenről és mindenkiről annyit írjak csak, ami a jó ízlés határain belül van. A visszajelzések alapján, ez sikerült is.  

Azt is sokan kérdezték, hogy miben változtatta meg a könyv az életemet? Sok mindenben, de ezeket most felsorolni kár lenne, úgyis kiderül majd mire elolvasod ezt a könyvet. 

Lesznek majd olyan sztorik, amiket kimondottan a friss élmények és érzelmek hatása alatt fogok leírni, hogy jó intenzív legyen. Lesznek olyanok, melyek már imserősek lehetnek, és hozok néhányat a múltból is.

Vannak témák, amik viszont túl elvontak és hihetetlenek lesznek, vagy lehetnek, ezeket ugord át, és folytasd azon a helyen, ahol ismét tudsz azonosulni a témával. 

Akadnak olyan dolgok is, amikről legszívesebben egy sort se írnék, mert nem akarom újra átélni, elég volt egyszer is, és nem akarok áldozati báránynak  vagy idiótának tűnni, de mégsem hagyhatom ki őket a könyvből, mert az elsőben túl sokat írtam róla ahhoz, hogy most csendben maradjak, pedig szeretnék. 

NoraS 

Travel 1.

Amikor valami mosolygósról akarok írni, akkor mindig az utazásaim jutnak eszembe.  Minden utazásomról van egy halom élményem, amiket akkor azért nem meséltem senkinek, mert túl frissek voltak, vagy személyesek, ma pedig már annyira messze vannak, hogy olyan, mintha nem is ebben az életemben lettem volna bizonyos helyeken.  Így itt az ideje, hogy írjak róluk, hogy közben még több emlék és információ eszembe jusson, és hogy néhány jó ötletet neked is adhassak az utazásaidhoz, mert utazni tudni kell!

Furán, és talán nagyképűen hangzik, hogy utazni tudni kell, de mégis így van. Általában egy hetes utakra utazik a turisták többsége, az az egy hét pedig nagyon kevés, tehát érdemes arra törekedni, hogy minél több mindent lássunk és kipróbáljunk, tehát utazni tudni kell.

Vannak olyan emberek, akik rettegnek az utazástól, és nem érzik biztonságban magukat idegen helyen, és talán idegen nyeleveken sem beszélnek, ezt elfogadom, így nekik továbbra is a telepített idegenvezetőket javaslom, ha külföldre mennek pihenni vagy nyaralni.

Az utazással kapcsolatos írásaimat inkább azoknak ajánlom, akik elég magabiztosak, és bátrak ahhoz, hogy egy könyv és némi nyelv ismeret segítségével eligazodjanak egy számukra idegen helyen, országban.

Gyakorlatiasnak, leleményesnek és néha kedvesen pofátlannak kell lenni, de elsősorban tisztelet tudónak. Az alapvető szokásokbeli különbségeket tudni kell, hogy otthonosabban és nyugodtabban vághassunk neki a saját felfedező túráinknak, és ne sértsünk meg egy arabot vagy törököt azzal, hogy nem fogadjuk el a teát, amire kedvesen meginvitált minket, mert ez a barátság jele, nem pedig azé, hogy mindenképpen vásárolni fogunk a boltjában.  

Tudni kell azt, hogy sokkal érdemesebb helyi utazási iroda túráira, programjaira befizetni, ( Jordániától a Kanári-szigetekig mindenhol beszélnek legalább angolul) mint az itthoni utazási iroda kitelepített idegenvezetőjénél befizetni, mert sokkal rövidebb, tartalmasabb és lényegesen olcsóbbak a helyiek programjai.  A helyiek mégis csak jobban ismerik az adott országot vagy szigetet, és nem csak a történelmi adatokat fogják felsorolni, hanem rengeteg érdekes történetet, hiedelmet, titkot is elmesélnek, és sok hasznos tanáccsal ellátnak minket az ott tartózkodásunk idejére.  Jordániában  nem kell meglepődni azon, ha a helyi utazási iroda egy Holt-tengeri kirándulásra ( ami nagyon hosszú túra autóval is) Taxit küld értünk, náluk ez természetes és simán fedezi a befizetett kirándulás ára. Csak kényelmesebb közel háromszáz kilométert Taxival utazni, egyedül vagy kettesben, hármasban, mint egy negyven fős csoporttal buszozni órákon át. Aki eleve útikönyvvel a kezében érkezik a nyaralóhelyére, sok gondja nem lesz, ha pedig van benne némi felfedezési vágy és a vadászat élménye az új dolgokra, amit maga fedezhet fel, akkor izgalmas, esemény dús, hasznos, és nagyon tartalmas utazásról fog hazatérni.

Mielőtt viszont bárhova is indulnánk, kössünk utasbíztosítást. Én amikor Ausztriába megyek egy szombat délelőtt csokit meg kávét venni, akkor is megkötöm a minimális, három napos utazási biztosítást, nem hogy akkor nem indulok el nélküle ha Horvát országba indulok, a többiről nem is beszélve. Ha jól tudom az egy hetes biztosítás ára háromezer forint körül van, és részben ad egy lelki nyugalmat, hogy ha bármi történik, rendben leszek, másrészt az utazás legfontosabb eleme, valódi tartalma és biztonsága miatt, részben pedig babona.

Sok olyan utasról hallottam már, akik nagy sok pénzért elmentek családostul Spanyol országba, Olaszországba nyaralni, persze biztosítás nélkül, és ellopták a pénzüket, útlevelüket, mindent amit kell. Hogy lehet egy család fő olyan felelőtlen, hogy az egész család együtt van, autóval, külföldön és elindulnak biztosítás nélkül?
Az én apukám még azt sem engedi, hogy négyen egyszerre egy autóban üljünk, de soha nem is repülhetnénk együtt sehová, csak részletekben utazhatunk. Sokáig ezt baromságnak tartottam, hogy megfoszt minket attól, hogy együtt nyaraljunk, de ha jobban belegondolok, teljesen igaza van.
Tehát az utazásra szánt pénzből sose hagyd ki az uatasbiztosítást! 

Folyt....
    
NoraS

Nora Smith, Nóra - Siker, Kudarc, Valóság, Szex, Mallorca –

A könyv bolti forgalomban NEM kapható, magánkiadásban jelent meg.

A/5 méret, 296 oldal, Szerzői kiadás

Azért írtam ezt a könyvet, hogy erőt adjak Neked a mindennapok árnyoldalainak és néha poklainak elviseléséhez, és hogy új utakat mutassak az álmok és célok megtalálásához, és aztán hitet a kitartásban, hogy végül megvalósítsd Önmagad.  Egy hús-vér ember és nő vagyok, aki megosztja most veled életének néhol sötétebb, de inkább naposabb oldalait. Meríts erőt az én sikereimből, hogy Te még sikeresebb lehess! Ajánlom ezt a könyvet minden korosztály számára, mert ha csak egy olyan mondatot olvasol benne, amiben magadra ismersz, vagy új megvilágításba helyeztem számodra a dolgokat, amiken elgondolkozol, akkor már megérte megírnom életem eddigi történetét. 

Tartalom: 

Miért pont Mallorca? Mért költöztem el egyedül a világ végére? Miért olyan vonzó szigetlakónak lenni? Miért hagytam itt a felépített karrieremet? Milyen érzés egyedül lenni sok hónapon át, és mi indított el az írás útján? Mért van annyi szingli manapság? Mért jobb nekünk egyedül, mint egy rossz, ám létező kapcsolatban? Mért építünk magunk köré várakat, és miért nem bízunk meg a Férfikban, és miért ügyelünk rá olyan berögződött reflex-el, hogy ne engedjünk magunkhoz igazán közel SENKIT?  Miről szól egy fotós munkája? Milyen kulisszatitkai vannak a Dj világnak? Szépség és csillogás, hit és kudarc, nagy barátságok, és érdekes sztorik. Ebben az életrajzi könyvben sok érdekes, és elgondolkodtató témát dolgoztam fel.

NoraS 

 

Ajánlók:

Nem regény, nem napló, nem blog. Az biztos, hogy általános közhelyektől mentes, tartalmas olvasmány, amit minden nőnek és persze férfinak is ajánlok. A mai világ olyan, amikor az emberek hajlamosak eltitkolni még önmaguk előtt is a valóságot. Itt egy bátor nő, aki előáll valami egészen mással és nem kliséket használ, hanem saját gondolatot alkalmaz. Életszagú, valóságos téma. (Sz. Zsuzsa)

Mindenkinek, akiben van még érző szív, aki néha messze vágyik otthonától, aki csalódott és szárnyalt már, akinek fontosak az emberi kapcsolatok és a siker, és annak is aki még nem tudja, hogy lehet talpra állni a 0-ról... ( K. Borka)

Olvasói vélemények

N.T.B.: „Teljes véleményt akkor írok, ha végeztem az egésszel, de már most azért megjegyzem, hogy alig bírom letenni. Nem is tudom hol kezdjem, talán azzal, hogy végeztem a könyveddel tegnap este és nem bírtam elaludni ,mert igencsak forgott az agyam azokon, amiket olvastam. Szuper jó könyv, gratula hozzá, igazán büszke lehetsz magadra és a művedre is. Olvasás közben azt éreztem, hogy ez a könyv nem is nekem szól, hanem inkább rólam. Olyan gondolatokat és érzéseket írtál le, amivel teljesen azonosultam. Nem írok most példákat, de volt amikor jót mosolyogtam és volt, hogy könnyes lett a szemem. Ha egyszer találkozunk és érdekel, akkor elmesélem. Lényeg, hogy miután reggel felkeltem nem voltam álmos (érdekes) és úgy éreztem -lehet hülyén hangzik - megtisztultam. Általad végre én is ki mertem mondani magamnak azokat a dolgokat, amiket elástam és nem akartam velük foglalkozni, de tudat alatt mégis nyomasztottak. A legjobb barátnőm már régen kint él Tenerifén ezáltal nem osztom meg senkivel a legmélyebb érzéseimet, de ahogy a könyved olvastam, olyan volt, mintha neki "mesélném" magamban amiket érzek. Kicsit sok lett, bocsi, de köszönöm neked, hogy fellélegeztem ha esetleg csak egy kis időre is.

 E.K.: „Én Kariajinak kaptam, és már majdnem a végére értem. Sokat mosolyogtam, gondolkodtam és még pityeregtem is olvasás közben a sok ismerős történet miatt, és hogy sok esetben mintha csak magamat látnám..."

KM: Kedves Nóra,most olvastam ki,épp,a könyvedet....Ráadásul,úgy 3 nap alatt,hogy csak délután,evés,tévézés,és minden más közben. Aminek,az lett a következménye,hogy leettem magam,félig átestem,a küszöbön,és -mivel jártamban-keltemben-is ezt olvastam,lefejeltem,a szagelszívót..:))) De,komolyra fordítva: iszonyú jó,a könyved!!! És,mint pasi,mondom,ezt,Neked!!! Ha nem tudnám,hogy az első könyved,nem is hinném el... A tagolt szerkezet,nekem,iszonyú jól bejön,kis "lélegzetvételhez" jutottam,míg olvastam.... Üt,mint Tyson jobbkeze. Várom,a folytatást,akármi is lesz....

KR: Kedves Nóra! Végeztem a könyveddel... Hát... igazából pár szóban tudnám megfogalmazni az első könyvedet: kemény, ütős, könyörtelenül őszinte. És nagyon-nagyon várom a folytatást... Fehérvárt meghódítjuk vele!!! :) Szerintem mindenki nevében, aki elolvasta, csak annyit mondhatok, hogy köszönjük, hogy megírtad

Kedves Nóra!
Megpróbálok röviden beszámolni a karácsonyi könyv-meglepetés hatásáról.
Nóra minden ajándéknak szokott örülni, de a mostani reakciója különleges volt. Nagyon-nagyon örült, mikor kibontotta a csomagot, rögtön érdeklődött, ki volt Pesten, hogy sikerült megszerezni...... Kértem, nyissa ki a könyvet. Na, ekkor történt olyan dolog, amire nem számítottunk. Az én lányom örömében elsírta magát. A könyvet egyébként már olvassa, bár még van hátra két vizsgája is. Mindig nagy öröm számomra az ajándékozás, de ez egy nagy élmény volt! Köszönöm! Boldog, békés, egészségben, írásokban gazdag új évet kívánok!
Üdv. Zsuzsa

PZ: Elolvasva "jelentem": vannak érzéseid, Basszus régen éreztem ilyet. A másodikra még remélem kell várni. A szüleidet, apukádat külön üdvözlöm. Persze két lányos apa vagyok. Sok mindent testközelből ismerek, a könyvből - bátorságot erőt adó. Persze a szingliséget nem éltem át - de elváltként ... volt mit néznem. Örülök az emberségednek. További sikereket! 

HT: Gondolataim:
Az első az volt: bakker hoznom kell egy ceruzát, hogy aláhúzzam a fontos részeket... Aztán, bakker nem firkálhatom össze az egész könyvet, mert minden oldalon van valami fontos!
2: a párom totál hülyén nézett rám mikor olvastam, mert egyik percben röhögtem, a másikban sírtam
3: Te biztosan nem emlékszel rá, de ott voltam azon a kiállításon, a magtárban... Olyan tisztán emlékszem arra a napra, ami ritka nálam. Tudom, hogy melóból mentünk oda a tesómmal, és egy csomó ember volt. És még a lámpákra is emlékszem. Aztán mikor ehhez a részhez értem a könyvben, annyira jó érzés volt... Én ott voltam, kicsit a része voltam
4: aztán az a levél a vége felé... Na az ütős volt! Egy az egyben aláhúznám :)))

Kedves Nóra,
A könyved egy felüdülés volt ebben a mai rohanó álságos világban. Már tegnap este végezni akartam volna vele, de a focimeccs miatt, ma reggelre sikerült az utolsó oldalt is magamba falnom. A vénád szerintem a végére nagyon összeállt. Az elején érezni a kibontakozás mögött a szárnypróbálkozást, de ez könyv harmadára már nyomtalanul eltűnt. A végére annyira felfokoztad, hogy szerintem ha a téma illetve a történetek megvannak, a "Nóra II" még felkavaróbb lehet. Olyan dolgokat feszegetsz végig, ami szinte mindenkiben benne van, de valamiért nem él vele, és inkább az önámítás, sunnyogás, hasztalan dolgok hajhászását részesíti előnyben, az önmegismerés illetve a környezete megismerése helyett, nem beszélve ennek őszinte mivoltáról. Szerencsések azok, akiket kitüntettél ezzel a könyvvel. (IT)

Rádió interjú a könyvről a Juventus Rádió Budapesti arcok c. műsorában 
1 rész: https://www.youtube.com/watch?v=Sox0tTVHWmU&t=146s
2. rész https://www.youtube.com/watch?v=JudUjx8U6Fw&t=47s
3. rész 

A könyv megrendelhető:

norapicture@gmail.com címen,
és megtalász itt is: https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm