Mire számít az, aki érzelmileg zsarolni próbál másokat?

 
Biztosan sokszor hallottad már, hogy energiavámpír, talán túl sokszor is ...

Ennek a szónak és  a hozzátartozó embertípusnak sajnos annyi változata és kombinációja van, hogy nem csoda, ha csak nehezen tudjuk felismerni őket. És még nehezebb ezt kezelni. 

Sok helyzetet meg kell élni, hogy egyszer csak már zsigerből felismerje az ember, és akkor nagyon gyorsan rövidre lehet zárni a dolgot. De addig... 

Ha megértjük a mechanizmust, akkor talán könnyebb felismerni és tenni ellene. 

Sokszor mondom azt,  elképesztő, hogy egy azonos bolygón, mennyire szélsőségesen különböző emberek tudnak élni, és borzasztóan nem értik egymást, ezért pedig bántják, alázzák, lehúzzák, degradálják azokat, akik pl. nem ugyanazon az állásponton vannak, mint ők., vagy nem úgy táncolnak, ahogy a másik fütyülne.

Igyekszem, hogy mindenkit elfogadjak olyannak, amilyen, maximum nem kérek a társaságából. DE! Az utóbbi években, mindegy is, hogy minek a hatására, egyre több olyan embert látok, akik az erőszakosság, pofátlanság, és érzelmi zsarolás útján igyekeznek elérni mindazt, amit saját maguktól nem tudnak megkapni. Holott a lelki béke és nyugalom mindenkinek alapfelszereltsége, csak sokan úgy gondolják, hogy nagyobb élvezet úgy megkapni a békéjüket vagy lelki kielégülésüket, hogy közben átgázolnak, leszívják az energiát és tönkretesznek másokat. 

Mit nevezek én érzelmi zsarolásnak? 

Azt, amikor nem tisztelik az általad meghúzott határokat, és apróbb vagy nagyobb húzásokkal igyekeznek olyan dolgokra rábírni téged vagy engem, amit egyébként egyáltalán nem akarunk. Nekünk az nem jó, nem érünk rá, nem fér bele. Az csak a másik számára lenne előnyös. Tudod, hogy milyen azaz érzés, amikor szívesen teszel meg valamit és tudod milyen érzés az, amikor belül megfeszülsz, hogy ezt neeeee! Mégis mennyi olyan dolgot megteszünk ( én már nem) amihez semmi kedvünk. Viszi az energiánkat, az időnket és még hálát sem kapunk érte cserébe. Tökre egyoldalú a dolog. Te pedig eldöntöd, hogy ennek ellenére megteszed-e a kért vagy ELVÁRT dolgot vagy sem. Tudom, hogy nagyon nehéz nemet mondani, pláne az elején. De hidd el, hogy idővel rákapsz a NEM ízére, és olyan jól fog esni kimondani, NEM! 

És az érzelmi zsarolásnak itt még nincs vége

Nemet mondtál valamire, vagy még határozottabb határt húztál, és ez nyilván nem tetszik annak, akinek nemet mondtál. Ilyenkor jön még egy kör zsarolás tőle, nyilván erősebb kivitelezésben, hátha az majd hatni fog nálad. Hát ne hasson! :) 

Az, aki nem tiszteli az idődet, munkádat, figyelmedet, saját teredet, ne legyen rád hatással. Add ki magadból az általa okozott feszültséget, és hagyd őt magára. Ne bonyolódj magyarázkodásba, szócsatába, azaz teret se adj neki, hogy támadni, magyarázkodni és bántani tudjon. Zárd be az ajtóidat, csak úgy szép lassan! Ha nem adsz neki teret, el fog tűnni. Pontosan az a  célja, hogy téged bosszantson, erősen vibrálj, ami ugye negatív energia, azaz téged mérgez, ő viszont táplálkozik. Tudom jól, hogy nagyon nehéz nem felvenni a kesztyűt, és nem reagálni semmit, hanem passzívnak maradni, de hidd el, működik! 

Sőt, igazából ez az egyetlen módszer arra, hogy ne tudjon téged érzelmileg zsarolni senki. Egyébként minél erősebben érződik rajtad, hogy nem vagy vevő ezekre  a játszmákra, annál durvább helyzeteket fogsz kapni. 

Az elmúlt évek során arra jöttem rá ezekből a történetekből, hogy mindegyik az én javamat szolgálta. Erősített, hogy ne hagyjam magam rángatni, irányítani, kihasználni, befolyásolni. Mondjam ki, ha valami nem tetszik, vagy csak ne reagáljak. 

Hidd el, hogy működik! Méghozzá sokkal jobban, mint azt most gondolnád. És egyébként sincs szükségünk olyan emberekre a közelünkben, akik nem tisztelnek és csökkentik az energiánkat. Ahogy ezektől az emberektől sikerül megválni, szép lassan, nem pedig drasztikusan, fel fogsz lélegezni, hogy végre kapsz levegőt, és meglátod magad körül azokat az embereket, akiktől csak jót kapsz. Figyelmet, tiszteletet, időt, segítséget, élményt, törődést, megbecsülést, SZERTETET! 

Kérdésed lenne ezzel kapcsolatban? Írj nekem nyugodtan, szívesen segítek! :) 

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.facebook.com/nora.smith.5283166

NorAsmitH 

Legyél őszinte, aztán nézd meg mekkora pofont kapsz érte

Alcím, miért probléma, ha valaki 35 felett még nem vállalt gyereket?

Többször érintettem már a gyerekvállalás és a férjválasztás témáját, de úgy igazából nem merültem bele ebbe a témába, eddig. Sokat gondolkoztam rajta, hogy kifejtem ezt kicsit nyilvánosabban is, de valahogy mindig vártam vele. Nem feltétlenül szeretném mindenkivel tudatni azt, hogy koromból adódóan miért nincs még gyerekem, elvált férjem, vagy férjeim és nyilván egy balfasz, aki mellett most élnék, mondjuk legalább két gyerekkel, persze egyik sem az övé.

Kezdjük ott, hogy bírálat. Azok az emberek, akiknek van már gyerekük, olyan nyíltan és fennhangon bírálják azokat a nőket és persze férfiakat is, akiknek még 35 felett nincsen gyerekük, hogy az már néha fáj. Olyan savazást kapunk lépten-nyomon, hogy felfoghatatlan. Ők gyerekkel a hátuk mögött pálcát törnek felettünk, hogy önzőek vagyunk és az élet rendje ellen megyünk, mert rohadt törtető karrieristák vagyunk. Mi viszont, akik ismerjük magunkat és az életet, fel bírtuk mérni, hogy egy gyerek nem játék és a legkevésbé sem eszköz, hogy különböző előnyökhöz, vagy csak vélt előnyökhöz juttassa apukát és anyukát. És mi, akiknek nincs kölykünk hogyan merünk megjegyzést tenni a szülőre, aki ordít a gyerekével a boltban vagy az utcán? Ő, aki megalázza szavakkal és türelmetlen szegény gyerekkel, saját húsával, vérével, ő bírálhat engem, hogy nincs még gyerekem. Egyik ex pasimat sem minősítem a következő mondatokkal, nem róluk fog szólni, hanem általánosságban fogok beszélni.

Szóval, azért, mert én, és hozzám hasonlóan még nagyon sokan, egyszer, többször, sokszor hallgattunk a megérzéseinkre, és nem mentünk férjhez az első jelentkezőhöz, és nem szültünk 25 évesen, nem vagyunk rossz emberek. Csak mi hallgattunk a szívünkre, ami azt mondta, nem ő az igazi! Mi igazi családra és igazi társra és igazi szeretetre vágyunk, nem pedig a Facebook-ot használnánk egy kis lélekmelegítéses visszajelzésre like hegyek formájában. 

Mi nem tesszük a nyilvánosság elé, ha boldogok vagyunk, és azt sem, amikor csalódtunk, vagy fájdalmat okoztak nekünk, vagy mi magunknak. Azért, mert egy nő kijelenti, hogy nem szeretne korán anyává válni, miért rossz ember? Azért, mert van türelme felfedezni az életet és önmagát? Azért, mert éhes a tudásra, amit utána át tud adni majd a gyerekének? Akkor most én is bírálok! Egy húszéves kislány mitől lesz jó anyuka, amikor lövése sincs az életről? (tisztelet a kivételnek, tudom, hogy van ilyen, de kevés) Egy negyvenes nő miért ne ülhetne be a gyerekével a homokozóba? Azért, mert a húszas éveikben járó anyukák kiutálnák és kinéznék őt onnan? Biztos, hogy így lenne. Nekem sokszor olybá tűnik, mintha azok a nők, akik a húszas éveikben szültek azért haragudnának ránk, mert mi önmagunktól is elértünk valamit, nem csak egy aláírt házassági levelet, meg három gyereket. És mi nem csapoljuk a férjeink pénztárcáját. Mi mertük követni az álmainkat, hogy ennek az erejét át tudjuk adni majd a gyerekeinknek.

Miért nem dönthetem el én, hogy hogyan szeretném élni az életemet? Miért gondolja azt bárki is, hogy ebbe bármi beleszólása vagy egyáltalán véleménye lehet. Lerágott csont lesz, amit most mondok, mindenki sepregessen a saját portáján, és tartsa tiszteletben más, pláne idegen emberek életét, gondolkodását és döntését. Az én életemről csak én dönthetek. Azok a szülők, akik a magam fajtát bántják és bírálják, inkább foglalkozzanak a saját gyerekükkel, aki nagy valószínűség szerint figyelemhiányos és megveszne azért, ha anyuka annyit kérdezne tőle, jól vagy, picim!

Nem azért nincs még gyerekem, mert nem akarok, hanem azért, mert nem jött még el az ideje. Ha úgy van megírva, akkor anya leszek, ha pedig más feladatot kapok az életemtől, akkor abból fogom kihozni a legtöbbet. Mindenkinek joga van elcseszni az életét, de a gyerekemét nem fogom azzal, hogy szinte gyerekként akarok olyan feladatot felvállalni, ami alatt összeroskadok, szép lassan néhány év alatt. Mi tiszteletben tartjuk, hogy te korán akartál szülővé válni. Kérünk téged arra, te is tartsd tiszteletben a mi döntéseinket.

Üdv, a 35 feletti nők és férfiak

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm