Mit jelent a Jó(l) lét?

Bő egy hónappal ezelőtt játszottam el a gondolattal, hogy mi a jólét és mi a jól lét, és  a kettő között van-e különbség. Az elmúlt napokban pedig ez a felírat, hogy JÓ(L)LÉT egyre gyakrabban került elém, ahogy ma reggel is. Nem szeretem használni azt  a kifejezést, hogy jeleket kapunk az Univezumtól, mert olyan elcsépelt már, mint a vörös rózsa csokor. Inkább azt szoktam mondani, hogy üzenet az éterből, bár ez sem az igazi. 

Azt viszont mindenki tudja, ha egy szó, egy mondat, egy dal a rádióban többször a szemünk vagy fülünk "elé" kerül, az nem véletlen, azzal dolgunk van. 

Akkor nekem most a JÓ(L) LÉT- témájával van dolgom, nézzük

Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy jólét? Gondolom a pénz. Anyagi jólétet jelent leginkább. Jólétben élni, bár az ellenkezőjét, a rossz létben élünk-et még nem hallottam. Jólét ellentéteként a szegénységet szoktuk használni. Sőt, a jólét szó az utóbbi években mintha kezdene negatív hangvételű lenni. Jólétben csak a gazdagok élhetnek, gondolják sokan. A gazdagok pedig a mai világban leginkább úgy szerzik a bevételeiket, hogy másokat használnak ki, vagy átvernek, lehúznak,. Azaz, nem teljesen legálisan, vagy lojálisan szerzik a havi bevételeiket. Irreálisnak tűnik egy kívülállónak, amikor nagy vagyont, nagy és drága autót lát, nagy és fullos házat lát, drága órát, drága öltönyt, és nyilván egy ehhez kapcsolódó lenéző, másokon átgázoló emberi jellemet. 

Milyen fura, hogy a legtöbb anyagi jólétben élő ember minden porcikájából, minden mozdulatából, tekintetéből, tetteiből az árad, hogy felsőbbrendűnek érzi magát. Sokkal több dolgot megenged magának, mint az, akinek egy átlagos, normális jövedelme van. Az anyagi jólétben élők nagy többsége alapvető dolgokat felejt el, mint pl. azt, hogy azokból keresi a vagyonát, akiken átlép, akiken felkapaszkodik, akiket hülyének néz, és sok esetben embernek sem számítja. Ha már az előbb az Univerzumot emlegettem, egy pillanatra visszalépek hozzá. Az az ember, aki csak anyagi jólétben él, és ezt nem becsüli és nem értékeli, előbb vagy utóbb a nagy Univerzumtól meg fogja kapni a képletes számláját. Bukik valami üzleten sok pénzt, jön majd egy betegség, ami anyagilag és lelkileg is oda fog vágni neki. Aggodalomra semmi ok, csak ki kell várni amíg léket kap a képzeletbeli hajója. Tehát, ezt a szegmenst el is hagyhatjuk, mert itt is be fog következni az egyensúly.

Pedig, ha belegondolunk, nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy jólétben éljünk. A jólét jelentheti azt, hogy keresünk annyi pénzt, ami kényelmesen fedezi a kiadásainak, és mindemellett jól vagyunk. A jólétben segíthetünk másoknak, másokon apróságokkal. Nekünk apróság, a másiknak pedig hatalmas segítség. Nekem nem tart semeddig, hogy egy barátomnak készítsek néhány profinak vagy  jónak mondott fotót, amiket használni tud mondjuk az üzletének fejlődéséhez. Szívesen teszem meg, és nem várok tőle érte cserébe semmit. Ő is jól van és én is jól vagyok.  Legközelebb pedig én kapok másoktól segítséget, azaz egyensúlyban tartjuk a jólétünket. Az én jólétemhez pl. szervesen hozzátartozik, hogy másoknak segítsek. Teljesen mindegy hogy mivel és hogyan, és itt egyáltalán nem pénzről beszélek. Lehet, hogy annyi az egész, hogy nekem kinyitotta valaki az üzlet ajtaját, én pedig 5 perccel később egy idősebb néninek segítettem betenni a csomagját az autójába. Nekem ez így belefér a jólét fogalmába. Te ezt hogy látod? 

És akkor jöjjön a jól lét

Ezt a kifejezést szoktuk úgy fogalmazni, hogy fizikailag vagyunk jól. Jól vagyok, mert egészséges vagyok. Jól vagyok, mert jól létezem! Jól vagyok, mert jól van a lelkem, jól vagyok, mert jól működnek a dolgok körülöttem. A dolgok körülöttem pedig úgy tudnak jól működni, ha ezt gondolom, ha ezt hiszem, ha ennek megfelelően teszek mindent. Hú, és ez milyen nehéz! Amikor valami kizökkent bennünket a jól létünkből, akkor hajlamosak vagyunk felülni a hullámvasútra is, és csak zuhanunk lefelé a semmibe. Na, aztán meg  a semmiből és  a gödör aljáról visszamászni megint önmagunkhoz, az a még keményebb. De mégis ösztönösen mindig arra törekszünk, hogy jól legyünk! Alapvető létszükségletünk és ösztönünk a jól létük, és ennek a rezgésszintnek a megőrzése. 

Ma már az is kész tény szinte mindenki számára, hogy mindennek van rezgése. A víznek,  a levegőnek, a testünknek, a gondolatainknak. Semmi extra nincs már ebben, hogy a jól lét az egy magas rezgésszint, amikor meg zuhanunk vagy ülünk a gödrünk mélyén, az meg az alacsonyt rezgésszint. A cél pedig az, hogy minél magasabb rezgésszinten éljünk, jól, minden nap! 

Hát ezért ennyire fontos  a jól létünk. A jól létben minden olyan könnyű. Nem feladatok és problémák vannak, hanem lehetőségek. A jól létben mosolygunk és szívesen adunk ebből másoknak is, ha kérik, ha nem! Jól létet adni magunknak vagy másoknak pénz nélkül is lehet, sőt, szerintem úgy lehet adni csak igazán.

Nem akarok járványozni, de egy előnye eddig már van! Az emberek tanulják, hogyan kell segítséget kérni másoktól, és aztán ezt nyitott szívvel elfogadni, hasznosítani és eredményeket elérni. Haladni és fejlődni. Aztán pedig ők is adnak valaki másnak ebből a jól létből. Az elmúlt hónapokban megtanultuk megfogalmazni az igényeinket és ezeket másokkal is megosztani. 

Nagyon sok olyan ember van, aki azt az elvet vallja, hogy egyedül kell megoldania mindent, hiszen az ő élete. Ő látja át, ő van benne. Hogyan tudna valaki más okosan és eredményesen dönteni egy kérdésben helyettünk? Sehogy! Ez a része valóban a mi dolgunk, hiszen a felelősségét vagy  a sikerét is mi viseljük majd. Én most nem erről beszélek! Támogatást, segítséget, szívességet lehet úgy is kérni, hogy azzal minket nem befolyásol senki, nem mondja meg, hogy mit tegyünk. Mindösszesen egy lépésben kérünk csak segítséget. Ez a pici lépés pedig közelebb visz minket ahhoz, hogy változni, változtatni, lépni tudjunk tovább. Senki nem döntött helyettünk, senki nem tett helyettünk semmit, csak hozzátett a folyamatunkhoz. Azaz hozzá tett  a jól létünkhöz. A mai világban egyedül boldogulni mindig mindenben, már NEM LEHET! Azért vannak az emberek körülöttünk és azért vagyunk mi is másoknak, hogy egymást kiegészítve fejlődjünk. Mindenkitől kaphatunk valamit, és mi mindenkinek adhatunk valami jót. 

A CÉL A JÓL LÉT! :) 

NoraSm 

facebook.com/norapictures

Írd ki magadból a feszültséget - az írás önterápiára is használható

Úgy emlékeztem, hogy ezt a témát már egyszer külön kifejtettem. Kerestem a régi blogjaim között, de nincs. Ezek szerint valamelyik könyvemben ( Nora Smith, Nóra, Nóra2, és Változás) bújnak meg a sorok, de sebaj! Megéri, hogy kiemeljem a könyvemből

Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön. 

Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel, ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhány mondatot, választunk hozzáillő fotókat, megszerkesztem, és kész. Majd jöttek olyan interjúk, akik ismeretlenek voltak a számomra. Készítettem interjút magyar és angol nyelven is. És valahogy mindegyik nagyon jól sikerült. Aztán írtam néhány autótesztet, női szemmel. Kaptam 10 napra a SUZUKI-tól vadi új modell autókat. Használtam őket, fotóztam kedvemre és írtam róla egy beszámolót, hogy mi tetszett és mi nem. 

Aztán új lakhelyem lett, ahol teljesen egyedül éltem, 7 hónapig. Bennem ekkor kezdett el ordítani a hang, hogy ülj le és írjál könyvet! Az első könyvem úgy kezdődik, hogy nem tudom hogyan kell könyvet írni, de én most elkezdtem az első könyvemet. 

Olyan témáról írni, ami személyes, ami intim, ami másoknak alapot adhat arra, hogy csámcsogjanak rólad, nem egyszerű feladat, de nekem ez volt benne a kihívás. Két oka és célja volt a könyvemnek és magának az írásnak. Egyrészt az, hogy másoknak segíthessek, hasonló szitukban. A másik célom pedig az volt, bár erre csak évekkel később jöttem rá, az ÖNTERÁPIA.

Ha vannak érzéseim, gondolataim, akkor le tudom írni őket. Ha ez nekem megy, akkor másoknak is simán megy. Miután megírtam az első könyvemet, kész lett és a kezemben foghattam, érezhettem az illatát, elolvastam néhány mások által írt cikket. Olyan írásokat, amelyek adott esetben egy magazin oldalain jelennek majd meg, vagy már meg is jelentek. És akkor jöttem rá, hogy sajnos nem tud mindenki írni. Ez valahogy csak nekem természetes közeg, másoknak nem. 

Sok éve azon gondolkodom, hogyan segíthetnék másoknak mégis az írás önterápiájával.? Azért izgalmas ez a téma, mert brutálisan hatékony! Nem szükséges hozzá senki más segítsége. Nem kerül pénzbe, csak időbe és őszinteségbe. Csak arra van szükség, hogy időnként legyen egy kis időd egyedül lenni, amikor csak az írásra kell figyelned és önmagadra. 

Mesélek egy történetet, így könnyebb lesz érteni, hogy én miben segíthetek neked

Évekkel ezelőtt történt egy kedves ismerősömmel. Hölgyről van szó, akinek megrogyott a házassága egy kicsit. Mondhatjuk azt is, hogy tele lett a hócipője azzal, hogy a férje nem segít neki semmiben, és alig beszélgetnek. Nagy a feszültség, rossz a légkör. Azt tanácsoltam a hölgynek, hogy amikor a férje nincs otthon, üljön le egy nagyobb darab papír és egy toll társaságában, és írja le, hogy mit érez. Írjon egy levelet a férjének. De! Kedves levelet. Olyat, ami tele van szeretettel, és nincs benne vádaskodás, hiszti, számonkérés, ultimátum. Csak írja le neki szépen, hogy mi az, ami nem jó, ami bántó, ami fáj, és kérje meg a férjét, hogy ebben segítsen neki. Majd amikor a férj hazaér, kicsit pihent és már a tv-t nézi, adja oda neki a levelet, lezárva, borítékban. És kérje meg, hogy amikor kedve és hangulata lesz, olvassa el, egyedül. Nem sürgős! És ezzel a témát és a levelet is engedje át a férjnek. Nem kérdezgetjük, hogy elolvastad már? ÉÉÉÉS? 

Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni. 

A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek. 

Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejeben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket?  Mi van, ha valaki feltöri a laptopomat, ellopja  a telefonomat, és megtudja  a gondolataimat, és a legbelsőbb félelmeimet? Tíz év távlatából mondom, hogy nem fog olyan kezekbe kerülni az írásod, ahova nem kell, hogy kerüljön. A mai világban minden technikai háttér adott, hogy eltegyük a leírt gondolatainak biztonságos helyre. 

Nem kell mindenkinek könyveket írnia. Nem ez a fontos. Az a fontos, hogy veszettül jó dolog szembesülni a vágyainkkal írásban. Először ciki érzés saját magunk felé. Keressük a kifogásokat, hogy miért ne írjuk le. Miért kellene papírra vetnem az üzleti tervemet, hiszen itt van a fejemben. 

Miért írjam le a vágyaimat? Azért, mert amit leírsz, az egyszer csak testet fog ölteni. Ha leírod komolyságot viszel a dologba. Annyira akarod, hogy örömmel leírod és írásban csodásan megtervezed. 

Miért írjam le mit érzek a férjem iránt, amikor kiborít? Azért írd le, mert megszabadulsz az írás közben és után a helyzet adta feszültségtől, haragtól, dühtől, csalódottságtól, megbántottságtól. Amikor tele vagyunk feszkóval, nem tudunk racionálisan gondolkodni. Azt hisszük hogy lenyugodtunk, és cselekszünk. Általában rosszul, aztán jön a sajnálom és ne haragudj, hülye voltam, ezt nem így kellett volna. 

Az írásba fojtott harag, és minden érzés, segít eltávolodni az adott helyzettől. Olyan az írás, mintha  a tisztásról, ahol a dráma történt, felmész egy jó magas hegyre, és már csak onnan látod a tisztáson maradt kínjaidat. Innen pedig egy teljesen más perspektívából látod a réten maradt feszültséget. Az írás megtanít arra, hogy amikor felmentél a hegy tetejére, megkérdezd magadtól, hogy valóban olyan nagy az én gondom? Amúgy gond vagy lehetőség? 

 Az írást úgy is felfoghatod, hogy csak szavakat írsz, nem kell regélni azonnal az érzéseidről 

Adok egy nagyon gyors és egyszerű segítséget, nem én találtam ki őket, de kipróbáltam, és nagyon jól működik. 

Fogj egy papírt, szánj rá kb. 20 percet. És kezdd el írni, a szavakat, ami jellemzi azt a helyzetet, ami most feszít téged. Pl. fájdalom, harag, gyomorideg, émelygés, megbántottság, teljes egyedüllét érzése, stb... Ne fogd vissza magad! Írd le az összes érzést. Majd amikor ezzel készen vagy, égesd el! Nyilván olyan helyen, ahol ez biztonságos. Én csináltam már olyat is, hogy a levelet betettem borítékba, tettem hozzá még olyan apró tárgyat, ami kapcsolódik a témához, és leragasztottam, majd beledobtam a Dunába. És végignéztem, ahogy a víz elviszi magával. Olyan tisztaságot és belső nagytakarítást tud okozni egy ilyen jó értelemben vett rituálé, hogy el se hinnéd. És nem látta, nem olvasta a gondolataidat senki más! 

Kezded már érteni az írásban rejlő tisztulási folyamat lehetőségét? Még mindig azt vallom, ha vannak gondolataid, akkor le is tudod írni őket. 

A kicsi gyerekek mit csinálnak karácsony előtt? Leírják a Jézuskának, hogy ők nagyon jó gyerekek voltak egész évben, és leírják a kívánságukat, hogy mit szeretnének a karácsonyfa alatt kibontani, és sikítozva örülni neki. Mi felnőttek ettől miért félünk? Egy gondolattal akkor tudunk igazán azonosulni, ha leírtu. 

Amikor egy csalódást írsz le, ne lepődj meg, ha közben hangosan felnevetsz, hogy te jó Isten! Mennyire bagatell az a dolog, ami miatt rágódom hetek vagy akár hónapok óta. Volt már olyan, hogy írás közben meg is oldottam a problémát, egyszerűen csak leírtam a végén, hogy fejeződik be pozitívan. És mire ezt leírtam, egyáltalán nem éreztem lehetetlen küldetésnek, sőt! Mosolyogva írtam le az utolsó mondatokat. 

Az írás segít összegezni, összeszedni a gondolatokat. Tehetsz olyat is hogy a papír tetejére azt írod bal oldalra, hogy rossz, a jobb oldalra, hogy jó. Bal oldalra először összeírod egymás alá az összes rossz dolgot, az sem baj, ha napoki gondolkodsz. Aztán pedig minden rossz szó mellé jobb oldalra azt a pozitív megfelelőjét, ami belőled ösztönösen jön. Írd le azt, mait szeretnél! Mire a lista végére érsz, olyan jól leszel, hogy szárnyaid lesznek. 

Az önterápiában az a nagyon jó, hogy semmi másra nincs szükség, mint rád! 

Most, hogy az utóbbi hónapokban, sajnos sok embernek gyökeresen változott meg az élete, és új kihívásokkal nézünk szembe, nőtt az emberekben lévő feszültség is. Kevés időt töltünk a tágabb családunkkal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, nem járunk szórakozni. Sokkal kevesebb a személyes találkozás és az élmény, és gyűlik a feszkó. Ahhoz, hogy jól legyünk, ki kell tombolnunk magunkat. És nem árt előre tervezni egy kicsit. Most igazán az lenne  a cél, hogy a lelkünk jól legyen. Írjál! Írd ki magadból, és égesd el. Írd ki magadból és tedd el, hogy biztonságban legyen. Írd ki, és add oda annak, akinek szól. Írd ki magadból a feszültséget és olyan jól leszel! 

A fenti gyakorlatokat, ötleteket teljesen egyedül készítheted, de bevonhatod a gyerekeket, vagy a párodat, akit csak szeretnél. Ez egy családi játéknak is kiváló. Írjatok egymásnak levelet karácsonyra. Rajzolhatsz a levélre, feldíszítheted, ahogy csak szeretnéd. A fontos az, hogy szívből és őszintén jöjjön. Írtál már kedvesen kérő levelet a gyerekednek? Próbáld ki! Kíváncsi vagyok a reakciójára, és meg is oszthatnád velem, örülnék neki. 

Ha úgy érzed, hogy szívesen vennéd, ha ebben a folyamatban segítene neked valaki, akkor én itt leszek és szívesen fogom a kezed egy kicsit. 

További információ: 

Kreatív írás mini kurzus infó:

https://www.facebook.com/norapictures

Kérdésed lenne? Írj bátran: norapicture@gmail.com

NoraSmith 

Kovács Nóra

Life coach  

Csend

Amikor valaki eldönti, hogy blogolni fog, fel kell készülnie arra is, hogy nem lesz minden nap mondanivalója. Ha valakinek mégis lenne ideje minden nap legalább három mondatot és egy fotót kipakolni a blogjára, az a saját személyiségemből kiindulva, nem kivitelezhető. Gondolj bele! Neked lenne kedved minden nap posztolni valami okos, és értelmes dolgot a FaceBook vagy Insta oldaladra? Szerintem nem életszerű. Vannak napok, amikor megélsz, és vannak napok, amikor kiadod őket magadból. Ha minden nap beszélsz, és hallatsz magadról, az unalmassá válik. Amikor egy blogger nem ír minden nap, az nem azt jelenti, hogy nem történik vele semmi. Velem akkor történnek a legérdekesebb dolgok, amikor csendben vagyok. És ha jól belegondolok az utóbbi három évben alig írtam a blogomba. Ok, megírtam és kiadtam a harmadik könyvemet, de ezt is eléggé csendben tettem. :) 

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm

Jó reggelt! ELŐSZÓ részlet A VÁLTOZÁS című könyvemből

Jó reggelt! J

Ha tehetném, mindig úgy köszönnék mindenkinek, hogy jó reggelt! Ám, ha nem akarom, hogy hülyének nézzenek az emberek, akkor kicsit alkalmazkodom az igényeikhez és a berögződött szokásaikhoz, tehát eztán is csak délig fogom azt köszönni, hogy jó reggelt! J

Elkészült a harmadik könyvem, és egyelőre még szükségem van egy pici időre, hogy feldolgozzam, kész van! Ez is egy lelkiállapot, csak most végre nem érzek olyan hatalmas ürességet magamban, mint az első két könyvem befejezése után. Most úgy érzem, hogy legszívesebben leülnék megírni a negyediket. Annyi ötletem támadt, hogy már elkezdtem jegyzetelni őket, nehogy eltűnjenek az éterben.

Száguldozom a negyedik könyvem felé, miközben biztosan van olyan, aki még az első két könyvemet sem olvasta. Nem akarom azt mondani, hogy a harmadik, VÁLTOZÁS című könyvemhez mindenképpen szükséges ismerni a NÓRA és a NÓRA2 köteteimet, mert igyekeztem a VÁLTOZÁS-t úgy megírni, hogy önállóan is megállja a helyét. De, ha szeretnéd a teljes történetet ismerni, akkor javaslom, hogy a harmadik könyvem megjelenéséig olvasd el a NÓRÁ-kat.

Össze fogom gyűjteni kötetenként a megjelent részleteket, hogy olvasgathass. Ha a részletek alapján megtetszenek a könyvek, akkor PDF vagy nyomdai formában meg tudod őket rendelni, de erről később.  

ELŐSZÓ

Részlet a VÁLTOZÁS című, hamarosan megjelenő könyvemből

JÓ REGGELT!

A kedvenc mondatom a Jó reggelt! Erre onnan jöttem rá, hogy többen rám szóltak, olyan tíz, tizenegy óra körül, délelőtt, hogy már nincs reggel, miért mondom? Kénytelen voltam ezen elgondolkodni minden alkalommal, mert igazuk volt. Jó reggelt reggel mondunk, nem pedig délelőtt. De a szép napot nekem nem üdvözlő, hanem elköszönő mondat. Imádom a reggelt, mert olyan, mintha egy új oldalt kezdenél egy könyvben. Tele van lehetőséggel, teendővel, izgalommal, várakozással. Előttem van az egész nap, és jó eséllyel az fog történni a nap folyamán, amit én szeretnék. Persze, tudjuk, hogy ez nem így van, de én erre törekszem. Nem lesem valami mögé bújva, hogy vajon milyen veszély vagy rossz, kellemetlen helyzet elé állít a nap. Kapom őket így is, bőven. A jó reggelt, tele van friss energiával, a jó reggelt nekem egy tiszta állapot. Ezt igyekszem elvinni minden egyes napba, addig, amíg valaki rám nem szól, hogy jó reggelt??? Az akasztott ember már ki is hűlt!

 Ha jó a reggelem, akkor jó lehet a napom további része is, és így nagyobb az esély az apró csodákra. Ez a hozzáállás még mindig jobb, mintha elkezdenék még az ágyban azon aggódni, hogy vajon tényleg ráesik-e a cserép a fejemre, amint kilépek az ajtón? Tényleg igaz az, hogy ha bal lábbal kelünk fel, akkor ballábas napunk is lesz. Tök egyszerű. Amikor a szarpasszos állapotodban vagy, nagyon alacsonyan rezegsz, és amikor alacsonyan rezegsz, ezeket a frekvenciákat érzékeled. Tehát sorozatban rossz dolgok fognak történni. Sok apró rossz, amik délutánra már sírásra is késztetnek. Kiborulsz, holott egy sima szerda van. Ha jó passzban lennél, észre sem vennéd ezeket az apró szarságokat. Úgy lépnél át rajtuk, mint egy darab kavicson az utcán. Ha jó a reggelem, jó lehet az egész napom. A reggeli és délelőtti időszak az én esetemben a legtevékenyebb és legaktívabb.

Szeretek reggel elintézni sok apró dolgot, mert így már tíz órára úgy érzem, hogy tevékeny és hasznos voltam.

Jó reggelt! J

Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!

Nézz körül itt is https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm

A könyv magánkiadásban jelent meg, bolti forgalomban nem kapható. 

Itt tudod megrendelni: 

norapicture@gmail.com

VÁLTOZÁS Bevezető - Részlet a készülő III. könyvemből-

VÁLTOZÁS 2017. január 17. kedd

Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy egy valami állandó, a változás. Ő volt Herakleitosz.

Állj meg egy kicsit és gondolkozz el ezeken a szavakon. Érted őket? Tényleg érted? Akkor jó. Mert eszemben sincs azokhoz az emberekhez szólni, akik görcsösen azt vallják, hogy ők sosem változnak. Dehogynem, csak annyira sem ismerik magukat, hogy a bennük és körülöttük zajló változásokat észrevegyék. Ők ne is változzanak, minek?

Tehát, miért nem veszi észre azt valaki, hogy mondjuk, egyszer csak nem a vanília fagyit kéri Bagamérinél, hanem a csokit? Hogy nem veszi azt észre valaki, hogy régen nem szerette a pacalt, mostanában pedig igen? Tényleg ennyire nem figyel magára az emberek zöme? És akkor hol vannak a nagy változások? Te szereted a változásokat, vagy mindent megteszel, hogy a komfortzónádat nehogy átlépd? Hol van a te komfortzónád határa és hol van az enyém? Én tudom az enyémeket, de mindenki tudja a sajátjait? Mit csinálnak azok az emberek, akik a „nem változom” táborba vagy csoportba tartoznak? Amikor várakozik a sorára a pékségben vagy várja a buszt, nem gondolkodik semmin? Nem pörgeti vissza a filmet a fejében bizonyos dolgokkal kapcsolatban? Amikor este az ágyában álomra hajtja a fejét, nem pörögnek neki vissza a nap kockái maguktól? Nem társul hozzá érzelem? Ezt jól csináltam, azt kevésbé, ott ügyes voltam, ott meg kiálltam magamért, azaz fejlődtem. Erősebb lett az önérzetem és jól vagyok a bőrömben. Mert ez mind változás. Ezt hogy nem lehet észrevenni? Vagy tényleg csend van ezeknek az embereknek a fejében? Nekik nincs belső hangjuk, ami útbaigazítaná, vagy jelezne, hogy rossz irányba haladnak?

Az mekkora változás, amikor a körülmények hatására leesik neked, hogy azt hitted magadról, hogy türelmes és fegyelmezett vagy, aztán kiderül, hogy nem. Nagyon nem! Türelmetlen és túl gyors voltál, hiába figyeltél arra, hogy ne vidd túlzásba időnként, és ne pörögd túl magad. De, igen. Túlpörögted magad. Ez az a helyzet, amikor kénytelen vagy változni, mert az orrod alá dugta az élet, hogy tanulj.

A másik változást jobban szeretem, azt, amikor én akarok változni. Mondjuk tanulni, vagy fejlődni egy területen. Képezni magam, és gyakorolni, ha szükséges. Tudod hány videó filmet csináltam meg mire azt mondták, hogy igen! Ez most már jó. Nem morogtam közben, hogy újra kell kezdenem az elejéről, vagy sokat kell korrigálnom, snitteket cserélni és a zenét alatta. Tanultam. Fejlődtem, változtam. Én akartam. Még a vágóprogramot is én választhattam ki, viszont a saját időmből internetes segítséggel tanultam meg a programot kezelni. Ma is csak az alapokat ismerem, és van még hova fejlődni, de arra büszke vagyok, hogy a nyersanyagaimat felhasználó ismert tv csatornák szívesen használják és dicsérik. És nem csak dicsérik, hanem viszont is látom a tévében, és a nevemet sem felejtik el odaírni.

Sokkal jobb úgy fejlődni, ha azt te magad akarod, de az csak úgy megy, ha ismered magad. Érzed belül, hogy mi az, ami téged érdekel. Ha tudod, akkor nyert ügyed van. Ha nem, akkor szánj rá időt, hogy kipróbálj dolgokat, aztán meg fog jönni, hogy mi is vagy te igazából. Mi köt le, mi érdekel, miről szeretnél többet tudni, olvasni. Menj el rajzolni egy hétvégére. Menj el lovagolni egy lovardába. Menj úszni, vitorlázni. Mi vonz téged? Mi tölt fel? Mitől érzed jól és energikusnak magad?  Miért nem tanítják meg ezeket a dolgokat az óvodában? Amerikában azt mondják a gyerekeknek, hogy bármi lehetsz! Giccses, de igaz. Nálunk mit mondanak a kicsiknek? Ülj le, egyes! A motiváció szót is bevehetem a sokatmondó szavak közé. A kettő közül melyik a motiváció, a dicséret vagy a testi fenyítés? A szárnyalás vagy a félelem? Melyik kisgyerek fog megtanulni hamarabb és biztonságosabban úszni, az, akit küldenek a medencébe, vagy az, aki alig várja, hogy a víz alá merülhessen?

Értem, hogy annak idején, amikor én voltam kicsi gyerek, nem is hallottak a szülők arról, hogy figyelgesd a gyerekedet, hogy mi iránt fogékony, miben ügyes, mi érdekli? És igazából sok más dolgod nincs is ezek után, mint efelé terelni, és hagyni, hogy ő akarja. Amikor én voltam kicsi gyerek, egyik héten a művészi torna a másik héten a citera a következőn a könyvtár, majd a néptánc érdekelt. Belekóstoltam mindenbe, amibe csak lehetett. Zongorázni akartam, de azt mondták, hogy én maximum trombitálni fogok, nem zongorázni, mert nem vagyok alkalmas zongoristának. Egyszer voltam trombitaórán, soha többet. Egy idő után viszont a sok érdeklődésből az lett, hogy ez a gyerek mindent akar, de igazából semmit sem. Nem volt igaz.

Próbálgattam magam, hogy miben lehetnék én is jó, mint a társaim. Amikor kiderült, hogy a baletthez meg már túl öreg vagyok, azt hiszem feladtam, és nem figyeltem oda többé arra, hogy mit szeretnék én csinálni. Ettől kezdve sok évig elvárásoknak igyekeztem megfelelni, hol az iskolában, hol otthon, és mint tudjuk, egyik sem sikerült. Azt hittem ez majd megkönnyíti az életemet, de jócskán felnőtt voltam már, amikor ismét változások sora árán rájöttem, hogy senki miatt sem kell változnom, csak magam miatt és senkinek sem kell megfelelni, csak magamnak.  Amikor ide eljutsz, megtanulsz nemet mondani. Amikor megtanulsz nemet mondani, azonnal meghatároztad az értékedet és ezt mindenki észre fogja venni.

Abban a pillanatban, ahogy kilépsz a sorból, és a saját ösvényedre lépsz, egy teljesen másik világ tárul eléd. Nem kell megijedni, még nem vagyunk Csoda országban, csak végre kiléptünk abból az állapotból, hogyan vessünk véget életünknek, mert elfelejtettük értékelni magunkat, hiszen erre sem tanít meg minket, senki! Előbb magadat értékeld, majd utána fognak mások is értékelni. Előbb magadat vedd komolyan, és majd utána fognak mások is komolyan venni. Előbb tanuld meg magad képviselni, és majd utána fognak téged mások is képviselni. Hetekre volt szükségem, hogy megértsem mit jelent az, hogy magamat képviselni.

Azt hiszem, bevezetésnek ennyi pont elég is.

Hónapok óta azon gondolkozom, hogyan hozzam össze a harmadik könyvemet. Most azt kérdezed, hogy kinek az elvárása a harmadik könyv megírása? Az enyém, vagy másoké? Nos, remélem, hogy senki sem várja el tőlem, hogy harmadszor is belevessem magam a betűkbe és a mondatokba. Abban bízom, hogy várják a harmadik könyvet, türelmetlenül. És én sem várom el magamtól. Na jó, egy kicsit igen!  Ha már annyi minden mondanivalóm volt két könyvön keresztül, akkor az elmúlt három évben csak történetek olyan dolgok, amelyek közkincsé tehetőek és megoszthatóak, és hasznosak lehetnek, de leginkább kikapcsolja az agyadat.

Tehát, hónapok óta időről időre bekúsztak a fejembe a harmadik könyvem gondolatai, de valahogy mindig ugyanoda lyukadtam ki. Azok a dolgok, amik nagyon kikívánkoznak belőlem, túlságosan személyesek, bensőségesek, vagy konkrétan titkosak. Tehát nem tudok olyan könyvet írni, mint az első kettő volt, mert kivitelezhetetlen. Jó, akkor mit tegyek? Tusolás közben tettem fel a nagy kérdést mondjuk úgy, hogy az Univerzumnak. Mi legyen a harmadik könyvem címe?  Az volt a furcsa, hogy azonnal kaptam is egy választ, VÁLTOZÁS.

Önmagában az is változás, hogy a könyvem címén, tartalmán, megközelítésén, felépítésén, és az összhatásán változtatok. Persze ez is én vagyok, és viszem tovább az első két könyvet, de már másképp. Hiszen én is más lettem.

Nsmith 

facebook.com/norapicture 

Tetszett a harmadik könyvem eleje? Köszönöm, ha megosztod! :) ...és meg is rendelheted, nálam! :) 
info: norapicture@gmail.com

Szemléletváltás - beszélgetés Etienne Kala életvezetési tanácsadóval 1. rész

Szemlélet-váltás

Egyre többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert részben a környezetemen látom a változást, jót, rosszat egyaránt, valamint saját magamon is érzékelem olykor a gyökeres változást, ennek pedig egyértelműen oka van. A témában pedig jobb beszélgetőtársat nem is találhattam volna, mint Etienne-t. Előző beszélgetésünk a belső egyensúlyról szólt, melyet rekord sokan olvastatok, és több levelet, visszajelzést kaptam, hogy szeretnétek, ha ez a sorozat folytatódna, íme!    

EK: Onnan indul el minden, hogy már máshogy személed a világot, ez által más lehetőségek adódnak. 

NS: Tehát a szemléletváltás igen is létezik!?

EK: Igen, persze, hogy létezik. A szemléletváltás lényege a honnan hova, hogy az ember tudja, honnan indult, és hova akar érkezni. Bár kétség kívül az alapja egy felismerés. A felismerése annak, hogy nem akarom úgy csinálni tovább, ahogy eddig tettem. Ez igazából nem is a „csinálás” másik módja, hanem a „gondolkodás” másik módja, a kapott eredmény mássága.

NS: Csinált valamit valahogyan eddig, és rá kell jönnie, hogy ez nem működik. Át kell szerveznie, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy működjön. Nyilván embere válogatja, hogy mennyi idő alatt jön rá arra, hogy nem működik az, ahogy eddig csinálta, de maga a szemléletváltás manapság valóban kézzelfogható? 

EK:  A világ vége egyben egy új világ kezdetét is jelenti. Jelenleg ennek egy átmeneti időszakát éljük. Amikor a régi már nem működik, az új pedig még nem kristályosodott ki egészen. Tehát a Most valamilyen módon átmenetet képez a kettő közöt. Ezt éljük, tapasztaljuk. Na, de egy huszáros vágással visszakanyarodok az előző felvetésedhez, igen, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon, de az már egy fejlődési szint, hogy valaki rájöjjön arra, hogy másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon.   A „problémát” az okoza, hogy bármit csinál, nincs sikerélménye, és ez frusztrációt - önbizalomvesztést, haragot, elkeseredettséget okoz. A valóság az, mivel csak a cselekményét változtatja, a külsőségekkel foglalkozik, a lényegi belső dolgokon, a szemléletén nem változtat, igazából nem csinál mást, csak a „Másképp csinálom illúzióját éli”. Ugyanazt teszi folyton. Így a  kapott eredmény is mindig ugyanaz. Persze, ha valami olyat cselekszik, aminek pozitív az eredménye, akkor nem kell változtatnia, hiszen működik, bár a jóból is lehet még jobbat formálni... ráadásul könnyen. 

Tehát a személetmódváltás egyértelműen arról szól, hogy mit akarok másképp megtapasztalni az életben, és akkor ehhez keresek valamilyen eszközt, lehetőséget, fejlesztem készségeimet, hogy ezt elérhessem. 

NS: Ez visszavezethető a legutóbbi, és az egyel előtte lévő beszélgetős estjeid témájához is, ahol  arról beszéltünk, hogy találd meg magadban azokat a területeket, amik nem működnek, és azon változtass.

EK. Visszavezethető, így van. 

NS: Képes lenne mindenki arra, hogy megtalálja magában azokat  a dolgokat, amin változtatnia kell?

EK: A válasz egy szóval? Igen! :) Van egy de, és van egy zárójel, és sok felkiáltójel, más szóval, csak idő kérdése. Ugyanakkor lehetséges spórolni az idővel és mérsékelni az út közbeni fájdalom mértékét, azzal, hogy  tudatosan választja meg az indulás irányát és módját. Mindenki képes rá, az alapja pedig az igény megteremtődése benne, hogy ő változni, változtatni akar. Az igény létrejötte az első lépés. Ekkor a döntés ismét kettéválik: kitalálhatja magának, hogy „mindenki hagyjon békén, majd én megteremtem a változásomat”, vagy különböző fórumokon lévő segítséget vesz igénybe, és természetesen nem árt, ha a megfelelő fórumon a megfelelő segítséget veszi igénybe. A nehézség abban rejlik, hogy sokszor ez előre nem derül ki, hogy jól választ-e vagy sem. Gyakorta, helytelen következtetésre jut vagy reakciói nyomán elmegy a kedve a folytatástól... feladja. Fel kell építeni mindent. Például, kiválaszthatod és megveheted a otthonodhoz a legdrágább burkolatot is, ha nincs a házadnak megfelelő alapja, összedől és maga alá temeti minden erőfeszítésedet. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan építkezik az ember. Az önismeret nem más, mint önmagunk újra fogalmazása, önmagunk felépítése tetszésünk szerint.

NS: De honnan tudja az illető, hogy jó könyvet vett a kezébe, vagy jó helyre ment segítségért?  

EK: Nem volt olyan ember, akin ne tudtam volna segíteni. Hiszek abban a keleti mondásban, mely szerint "ahol tanítvány van, ott mester mindig akad." Nyitottá kell válnom a változásra, változtatásra, ez szüli meg azt a helyzetet, ahol összetalálkozhatok a megfelelő könyvvel, segítővel, akivel nekem dolgom van. 

Ha készen van valaki  a változásra, akkor ilyen „meglepetésszerűen” bukkannak fel lehetőségek. Az én munkám is szájról szájra terjed, és ezt az utat is részesítettem ezidáig előnyben. A utóbbi időben nekem is változtatnom kellet ezen.  Egész egyszerűen olyan irányba ment el a világ, és olyan irányba történnek változások, hogy eldönthetem, passzívan nézem, hogy mi történik az emberekkel, vagy  pedig teszek valamit értük. Legalább szólok, hogy legyen választási lehetőségük.  Azon emberek  99%-a, aki nálam megfordul, az ilyen "utolsó stádiumos". Mert olvasott mindent, hallott mindent, már volt mindenhol, és még egy utolsó esélyt ad ennek az egész dolognak, hogy hátha lehet ezt másképp is. Nagyon sokszor így érnek el, így jutnak el hozzám, ilyen állapotban. Nyilván ilyenkor nekik magukkal, és nekünk együtt is több feladatunk van. Ő már bajban van. Nem kicsit van bajban, nagyon van bajban. Abba az irányba igyekszem elmozdulni, hogy megmutassam az embereknek, hogy addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni, mert az sokkal fájdalommentesebb. Amikor leülünk beszélgetni valakivel, és kiderül, hogy Ő jól van, az a lehető legjobb kiindulási állapot. Mert mikor mész el hegyet mászni? Nem akkor, amikor mindkét lábad gipszben van, hanem amikor jól vagy. Akkor kell! Akkor kell változtatni valamin, amikor az ember jól van, ha ilyenkor változtat, akkor sokkal könnyebb változtatni, könnyebb felismerni  a hibákat, könnyebb elfogadni a hibákat, könnyebb túllépni  a hibákon. És azon túlmenően, hogy könnyebb változtatni, még ott van annak is az áldása, hogy nem muszájból teszed. És amikor nem muszájból teszel valamit, az azt eredményezi, hogy  ugyanannak a cselekménysornak más lesz az eredménye, a vége. Hamarabb is érsz célt, és az lesz az eredménye, amit szeretnél. Egyébként pedig az szokott lenni, hogy az eredmény, jó-jó, ez hasonlít arra, amit szerettem volna, de nem pont ezt akartam.  Van benned egy elégedetlenség, mert nem önszántadból lépted meg azt a dolgot, hanem muszájból, az élet rákényszerített, ezért más eredményt kaptál. Így működik az Univerzum, így osztja a lapokat. Ezért izgalmas, hogy az ember miként áll ezekhez a dolgokhoz. Önszántából, nekifog, megcsinálja, vagy megvárja amíg kényszerítve lesz, és akkor lép.

Olyan, mint a kereskedelemben. Hogyha te ismered a piac dinamikáját, akkor pontosan tudod, hogy mikor vásárolj, és mikor adj el. Ha nem ismered a trendeket, úgymond laikusként vagy az adott kereskedelmi folyamatban, akkor mit fogsz csinálni? Reagálsz a piacra. Akkor fogsz eladni, amikor esnek az árak, és akkor fogsz venni, amikor emelkednek az árak. Így nem tud haszon termelődni. Mit tesz az átlag ember? Esnek az árak, jujj, azonnal eladom, nehogy mindenemet elveszítsem. Emelkednek az árak? Akkor gyorsan vásárolok, mert ez tuti üzlet. Ez nélkülöz minden féle ésszerűséget - átgondoltságot. A hozzáértő pont az ellenkezőjét csinálja. Más koncepciója van az egészre. Ő csinálja - formálja a trendeket, nem követi azt.

Pontosan ezért, azok az emberek, akik úgy jönnek, idézőjelben "szűzen", hogy soha nem érdekelte őket a ”spirituális” gondolkodás, nem foglalkoztak vele, sőt, mondhatni, inkább a racionálisabb beállítottság jellemző rájuk, mintsem az elmélkedés, na velük lehet a legjobban haladni, és a leggyorsabban, mert náluk nem kell annyit bontani. Nem kell romokat eltakarítani. Hanem van egy üres telked, amire lehet építkezni.  Náluk a leglátványosabb, és a leggyorsabb a fejlődés. Tehát hogyha eleve jól van, abból lehet jobbat csinálni. Hogyha rosszul van, abból nagyon komoly feladat jót csinálni. A jóból jobbat csinálni könnyű. Tehát erre rá kell döbbenniük az embereknek, ahogy  a kínai mondás tartja, hogy "addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni". Mert ez egy előre gondolkodás, tervezettséget feltételez, átgondoltságot. Egy döntést feltételez, egy szisztémában való, célirányos gondolkodást. És ez így hozza is magával a kívánt eredményt. Hogyha ez nincs benne, akkor nem is várhatom el, hogy ezeket a hasznokat meghozza. Nem tudom elérni a célomat, Miért nem? Azért, mert nincs célom. Azt se tudom, hogy mi a célom. Csak benne vagyok egy helyzetben, amit nem értek, azt se tudom, hogy miért történik mindez? Miért pont velem, miért pont nekem kell ezt megtapasztalni? Micsoda hülyeség ez az egész? Bla bla bla bla...

Bár ott van benne az információ, vagy a feloldás, de nem tudja kibontani belőle, mert ezekkel a reakciókkal van elfoglalva. Ha jól van, akkor nem reagál, és nem duzzog, nem hiszi azt tévesen, hogy a világ ellene van, hanem azt mondja, hogy ok - rendben, akkor én most mit is csinálok? Nem túlélni akarok, hanem, el akarok jutni A-ból B-be, tehát végigjárom az  tanulási utat. Teljesen más lesz a végeredmény. Más ok, más okozatot szül. Így maga az út, amit végigcsinál és amit megtapasztal - megért belőle az is más lesz. A kapott eredmény megint egy másik, az adott ember számára hasznos útra viszi őt.

NS: Gondolod, hogy az elkövetkező 5-10 évben látványos lesz a szemléletváltók aránya? Növekedni fog? 

EK: Szerintem mindenféleképpen. Egyre többen vannak azok az emberek, akik nem csak beszélnek róla, hanem élik is. Még nagyon sokan vannak, akik CSAK beszélnek róla. Ezért érezzük azt, hogy mintha nem lenne jobb a ma, mint a tegnap. A szemlélet váltás első lépcsőfokát meglépő emberek tömege már elég volt ahhoz, hogy a változás elinduljon, de kevés ahhoz, hogy ezt minőségi  váltásként tapasztaljuk meg. A minőségi megtapasztalás a „jobb világ” akkor jön el amikor a szavakon túl elkezdik élni is ezek az emberek az Univerzum Törvényeivel szimbiózisban lévő megértéseiket.

Folyt...

További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

 a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

Egyszer úgyis.... 1. rész

Egyszer úgyis történni fog valami, és egy pillanat alatt gyökeresen meg fog változni a véleményed, hozzáállásod, érzelmi kötődésed egy olyan dologhoz/ról, amitől addig kategorikusan elzárkóztál, szidtad, tagadtad, és nyílt vitába szálltál azért, hogy meggyőződésedet igazold, vagy csak a végsőkig kitartottál az álláspontod mellett, míg mások kedvesen mosolyogtak rád, és azt mondták, majd rájössz!

Amikor sok évvel ezelőtt először hallottam az Agykontrolróll, visítottam a röhögéstől, ezt köszi, de nem. Ez biztosan baromság, holott amikor utána olvastam, sok hasonlóságot véltem felfedezni a tanítása, technikája és az én addigi gondolkodásom, világszemléletem között, de valahogy az Agykonrtoll mégis elég bizarrnak tűnt. Két évvel később az anyukám nagy nehezen rábeszélt egy Agykontroll tanfolyamra. Olyan ellenszenvvel és szkeptikusan ültem be a színház terembe több száz ember közé, hogy rendesen rosszul voltam. Baromira nem értettem, hogy mit keresek itt. Mindaddig feszélyezve éreztem magam, amíg Domján László ki nem jött a színpadra, és el nem kezdett beszélni. Tíz perccel később pedig rájöttem, hogy én ezer éve használom az Agykontrollt, ösztönösen, és sajnos néha inkább rosszra, mint jóra. Mire a tanfolyamnak vége lett, olyan tudást kaptam, amivel akár hegyeket is meg tudtam volna mozgatni. Ez meg sokkolt, és szép lassan leszoktam a technikák használatáról és persze a megfelelő gondolkodásról is. Ma, sok évvel később ismét az Agykontroll került előtérbe, mert ha nem csak időszakosan használnám, hanem rutinból naponta, akkor lehet, hogy már minden álmomat valóra váltottam volna, de úgy meg unalmas lenne az életem. 

Az Agykontroll után jött egy másik terület, amit őszintén szólva a sok tapasztalat ellenére sem veszek azért készpénznek.  Az Agykontroll kinyitott nálam sok ajtót, és elkezdtem sok sok dolog iránt érdeklődni. Ilyen volt pl. a spiritualitás, ezotéria, és aztán a szellemvilág, Előző életek, Kineziologia, Hellinger-terápia, Indiai Pálma levél.

Egyik rádió beszélgetésem kapcsán, ebben a témában elmondtam, hogy ezek veszélyes témák, és nem igazán szoktam róluk beszélni, mert aki még nem tudott megbarátkozni azzal, hogy ezek a dolgok igen is léteznek, és rajtunk múlik, hogy mennyit engedünk be belőlük az életünkbe, azok számára én most nem leszek népszerű. Viszont! Saját tapasztalatból tudom, hogy egyszer csak történik valami, vagy történések sorozata, amik által megértjük és elfogadjuk ezt a világot. Nos, én inkább ebben szeretnék segíteni.

Erőszakkal nem lehet az emberek gondolkodását megváltoztatni, szerintem ahhoz idő, szeretet, és türelem kell, no meg jó helyzetek, amiket úgyis hoz az élet. Vannak olyan emberek, akik mindaddig tagadják a szellemek létezését amíg valaki el nem távozik a közvetlen környezetükből. Akkor pedig mindenképpen meg fogja tapasztalni a másik világot. Szerencsésebb a helyzet, ha ez nem így alakul, és más történések hatására változik meg a vélemény. Az elfogadás után sokkal nyugodtabb lesz az életünk. 

Az apukám, aki mérnök, tehát őt csak kézzel fogható tényekkel lehet meggyőzni bármiről is, világ életében elzárkózott a horoszkópoktól, jósoktól, látóktól, és a szellemektől is. Az ő társaságában soha nem is beszéltem erről, mert tiszteletben tartottam az álláspontját. Múlt év novemberében, Mindenszentekkor írtam az első cikkemet erről  a témáról. Utólag bevallom, kiemelkedően magas volt az olvasási száma, tehát érdekli az embereket. Akkor most folytatom ezt  a vonalat, és ki ki eldönthetni, hogy mennyit enged be az életébe  a szavaimból. Tehát megírtam a cikkemet, és valahogy az apukám kezébe került. Nem örültem, hogy elolvassa, mert nem akartam megjegyzéseket hallani, hogy ez baromság, vagy összetépi és kidobja. De nem így történt. Talán koránál fogva jobban megértette az írásomat, de elfogadta, olyannyira, hogy ma már nyíltan beszél róla, és őszintén érdeklődik iránta. Sokkal könnyebb az élet összefüggéseit meglátni, ha elfogadjuk, hogy van személyre szabott horoszkóp, ami ha 70%-ban illik ránk, vagy bejön, ahogy mondani szoktuk, de leginkább segít dönteni, lépni, látni, már megérte. Az újságokban található napi horoszkópot sose olvasnám el, ám amit a születési adatainkból egy nagyon jó Asztrológus kiolvas, arra érdemes odafigyelni.

Ha a sprirtualitás tudását a magunk hasznára fordítjuk, és nem pedig mágiákat tanulunk a neten, amivel akaratlanul óriási problémákat okozhatunk bárkinek, sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.  Sokan azt mondják, hogy képtelenek lennének meghallgatni egy meditációs anyagot. Idegesek és feszültek lesznek tőle. Mindaddig, amíg meg nem hallanak egy olyan hang anyagot, amit azonnal megértenek és befogadják. Napi kétszer tíz perc meditáció mindenki idejébe belefér, és gyökeres változásokat hozhat az életünkbe. 

Utána néztem a rontás levételnek, mert ettől a dologtól nagyon fáztam, ezzel sosem foglalkoztam, ez már sok volt nekem. De az utóbbi időben annyit hallok róla, hogy tanulmányoztam. Nagyon egyszerű a dolog, és sajnos nagyon hatásos, ami hosszútávon csúnya károkat tud okozni, anyagilag, fizikailag, és pláne egészségügyileg. Ha  haragszik ránk valaki,  mert ő úgy véli, hogy megbántottuk vagy irigy valamiért, olyan mérhetetlen haragot áraszt felénk a gondolatival, amik szép lassan elindulnak, és aztán olyan lesz, mint ha egy vízsugárral permetezne folyamatosan.  Ez pedig, akár nem is szándékosan, de hatni fog ránk, és amely élet területünkre gondol az illető negatívan, az fog szép lassan romlani és leépülni. Logikus, nem? Semmi túlmisztifikáltság sincs benne. Az, hogy a rontás levételének folyamata milyen módszerrel történik, abba nem mennék bele, mert biztosan vannak kóklerek és vannak segítő szakemberek is. Hat havonta érdemes megnézetni, hogy van-e rajtunk rontás, vagy netán szellem hozzánk tapadva, mert ilyen is van, ha hiszed, ha nem. Eleve a saját szellemeddel élsz együtt, tehát ez is logikus, hogy vannak a környezetedben többen, és  embere válogatja, hogy milyen módon vagyunk képesek érzékelni őket. Van aki hideget érez, van aki hangokat hall, van aki sziluetteket lát, és van aki egyszerűen csak a jelenlétüket és az üzeneteiket érzékeli. Mindenki képes erre.

Tehát a rontás levétel, napjainkban kezd olyan természetes lenni, mint amikor időközönként elmegyünk a fodrászhoz. Egyébként nincs is ebben semmi rossz, mindaddig, amíg egészséges keretek között használjuk a másik oldal és a spriritulaitás eszközeit. Itt is meg kell találni az arany középutat, mert könnyen beszippantja az embert ez a téma, és akkor bizony elveszíti a realitás érzékét. Tudj meg információkat a spirituális oldaladtól, és aztán teszteld le a mindennapokban.

Nem tanácsolnám senkinek sem, hogy túl gyakran látogassa meg a jósnőjét, pláne azt nem, hogy többhöz járjon és gyakran. Ezek sajnos olyan káoszt okozhatnak az életünkben, pláne ha nem vagyunk teljesen tisztában önmagunkkal, és a tanácstalanság összetör és megsebez minket, hogy ilyenkor ne keressenek jósokat. Sokkal hatékonyabb ha leülünk, megnyugszunk, és elcsendesedünk. A belső hangunk pedig el fog kezdeni beszélni, és nagyon jó ötleteket, tanácsokat fog adni, és bölcsebbé is tesz. És növeli az önbizalmat, mert magunk oldjuk meg a helyzetet,  nem pedig külső segítséggel, aki félre is vezethet minket, akaratán kívül. Nehéz meghallani a belső hangunkat, először, de utána már ismerős lesz, és egy nagyon jó beszélgető partner válik belőle. Szóval, biztosan vannak nagyon jó jósok, látók, médiumok, de csak néha látogassuk meg őket, és akkor jó a látogatás, ha visszaigazolásokat kapunk, ha a saját elképzeléseinket, tapasztalásainkat igazolja vissza.

 NoraS
 
Nézz be hozzám itt is:

https://www.facebook.com/norapictures/